100 éves lenne II. Erzsébet királynő – Szülőházában ma kínai étterem működik
Ma, április 21-én ünnepelné 100. születésnapját II. Erzsébet. Cikkünkből kiderül, hogyan teltek az egykori brit uralkodó páratlanul sikeres, szolgálatban, és alázatban gazdag életének első évei.
II. Erzsébet mindössze 25 évesen lett Isten kegyelméből Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales (azaz az Egyesült Királyság), illetve a nemzetközösségi királyságok, például Ausztrália, Kanada, Új-Zéland királynője, és a Nemzetközösség feje.
A király hátán lovagolt
Amikor 1926. április 21-én Erzsébet Alexandra Mária hajnali 2 óra 40-kor császármetszéssel világra jött Londonban, a Bruton Street 17 alatti ötemeletes házban, melynek helyén ma kínai étterem van, senki nem gondolta volna, hogy a csecsemőből egyszer királynő lesz. Olyannyira nem, hogy a Times is csak a 14. oldalán tette közzé a hírt. Végül is ő csak Anglia nagypapa, ahogyan V. György királyt hívta, unokája volt, a trónöröklési rendben előtte állt nagybátyja, akitől azt várták, majd családot alapít, gondolkodik a trónöröklésről… Ma már tudjuk, a nagybácsi lemondott a trónról, így került öccse, Erzsébet apjának fejére a korona, majd Erzsébetére.
Boldog gyermekkora volt, habár még nem volt kilenc hónapos, amikor szülei fél évre Ausztráliába és Új-Zélandra hajóztak hivatalos útra. A nagyszülők V. György és Mária királyné nevelték addig. Egy alkalommal a miniszterelnök amikor megérkezett audienciára azt látta, hogy a király négykézláb jön-megy, az unokája pedig a hátán lovagol. Első, Peggy nevű póniját is a nagypapától kapta. Játéklovacskákból is rengeteg volt neki, ezek sörényeit minden este megfésülte.
Úszóversenyt nyert
Lilibetet, ahogyan a kislány magát nevezte, és húgát, Margitot kezdetben Clara Knight nevelte, őt a hercegnőt csak Allahnak szólították. Később Marion Crawford lett a házitanítójuk. Nem jártak iskolába, édesanyjuk tanította meg őket írni és olvasni, Crawfie pedig franciára, németre, irodalomra, zenére, táncra, történelemre. Amikor Erzsébet trónörökös lett, a híres Eton fiúiskola dékánja oktatta politológiára, alkotmányjogra, a Canterbury érsek vallástörténelemre. Lilibet szívta magába a tudást, tisztában volt vele, hogy egyszer szüksége lesz rá. Az iskolai képzés hiánya semmiben nem gátolta a későbbiekben köszönhetően analitikus gondolkodásának és autodidakta tanulási képességeinek és szorgalmának.
A hercegnőt nem zárták el a nyilvánosság elől, kimehetett bóklászni a parkba, úszóversenyeken vett részt, még egy bajnokságot is nyert 13 évesen. Mindez főleg azért volt hasznos, mert megismerte, hogyan élnek az emberek, s érzékennyé tette őt a kevéssé szerencsések irányába. Különösen szeretett a palota béli cserkészcsapatot, melyet Crawfie hozott létre a két hercegnőnek, unokatestvéreiknek és a személyzet gyermekeinek. A palota kertje volt a törzshelyük, megtanultak tüzet rakni, sátrat állítani, színdarabokat állítottak színpadra, melyet a királyi családnak és a személyzetnek adtak elő.
Első beszédét tiniként mondta
Ugyanakkor már kétéves korától rendszeresen megjelent szülei és nagyszülei társaságában hivatalos eseményeken, és mindössze 14 éves volt, amikor a világ színpadjára állt 1940-ben. Már dúlt a II. világháború, sok gyermeket evakuáltak a nagyvárosokból vidékre, hozzájuk intézett Lilibet bátorító, optimista, hittel teli beszédet a rádión keresztül a Gyermekek órája című műsorban. Ekkor lehetett őt először hallani. A beszédnek olyan sikere volt, hogy számos országban leadták, és lemezen is megjelent rekordeladást hozva. Itt ért véget a gyermekkora, az emberek látni akarták, találkozni vele, így egyre többször elkísérte szüleit látogatásokra. Rájött, az uralkodói hivatalos teendők melletti legfontosabb feladata, hogy mindig utazzon és jelen legyen, hogy személyesen elismerje az emberek teljesítményét, vigasztalja és bátorítsa őket bánatukban, és osztozzon örömeikben.
Kiemelt kép: Getty Images