Három évtizeden át volt a Magyar Televízió meghatározó arca, mégis egyik napról a másikra távozott. Vajek Jutka most részletesen elmesélte, mi vezetett a döntéséhez, és a történet jóval keményebb, mint sokan gondolnák. A televíziós legenda a YouTube-on futó TV13 csatorna Magánbeszélgetés című műsorában beszélgetett Juszt Lászlóval, ahol nemcsak a rendszerváltás körüli időszakról, hanem a saját távozásának pontos okairól is őszintén beszélt.
Vajek Jutka rosszul lett a liftben
Vajek Jutka már a rendszerváltás előtt is érezte, hogy egyre nehezebb számára a közeg. Bár 1989-ben nem látta előre a politikai fordulatot, a feszültséget pontosan érzékelte. „Nagyon sok mindennel nem értettem egyet” – mondta.
A változások a televízión belül is gyorsan és sokkoló módon történtek. „Úgy lett vége, hogy készítettünk… Hát ez már az új főnökség, ne kérd, hogy neveket mondjak. Volt egy új főszerkesztő, mert a Nemeskürty István egy pillanat alatt kirúgta az Aczél Bandit.
Rangos Katival mentünk föl a liftben, és én tényleg rosszul lettem, komolyan, ettől a stílustól, meg úgy egyáltalán. Pedig jó könyvet írt a Nemeskürty és nem volt hülye. De ahogy ez történt, ez nem semmi.”
Vajek Jutka így mondott fel
Mint mesélte, nemcsak szakmai, hanem emberi szinten is nehezen viselte az új működési módot. A végső lökést egy konkrét eset adta: egy interjú, amelyet egészen másképp vágtak meg, mint ahogyan ő elképzelte.
„Kupa Mihály (pénzügyminiszter – a szerk.) volt az utolsó dobásom. Az adó mindenkit érdekelt persze. Akkor a montázsszerkesztő Csák Elemér embere volt. Nézzük az anyagot a vágónőkkel. A többiek is bejöttek, mert ez mindenkit érdekelt, tudod, nem a Vajek Jutka, hanem hogy mit mond Kupa Mihály. Én mintha levegő lettem volna. (…) Leült a Csák. Nem velem szemben, vág. (…) ’Ez se kell. Az se kell. Ez se, vegyük ki’ – mondja. Egyetlen kérdést tettem fel: miért. Tudod, mit válaszolt? ’Csak.’ Erre én, hát nem fogok belebonyolódni, mondom magamban, gondolhatod.
Átmentem a másik vágószobába, ahol volt telefon. Mondom: ’Gyerekek, szeretnék telefonálni, csak nem tudom, hogy a jogász kicsoda.’ Hogy a Varga. Fölhívtam, örömmel fogadott. Mondom, szeretnék innen elmenni és megszabadulni a televíziótól. Nem kérdezte, hogy miért.
Azt mondja, ’Hát maga könnyű helyzetben van!’ ’Én?’ ’Maga főmunkatárs!’ Komolyan mondom, engem soha nem érdekelt, hogy főmunkatárs vagyok. Végezzem a dolgomat, és szeressem, amit csinálok. Azt mondta, hogy ’Magának semmi köze ilyen értelemben a főszerkesztőhöz. Maga az elnökhöz tartozik, mert ugye főmunkatárs’ – hát ezt se tudtam. Akkor a Hankiss Elemér nem volt Magyarországon, de én azonban lementem, az intendáns volt ott és az új titkárnő. A titkárnő azt mondta, hogy nem lehet bemenni, mert vannak nála. Mondom, ’De én csak egy autogramot szeretnék kérni, és nagyon fontos.’ Nem lehet, jöjjek később.
Na most neveletlen voltam, bekopogtam, mondom, ’Elnézést kérek. Nem akarom zavarni, egy autogramot kérek.’ És odaraktam, mert tudtam, hogy mit kell leírni. ’Ezt komolyan gondolja?’ ’Véresen komolyan gondolom, biztos. Legyen szíves aláírni, több nem kell.’ Aláírta, fölmentem. Bejelentettem, hogy ez volt az utolsó napom. Ennyi”
– mesélte Vajek Jutka.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
