Március utolsó hétvégéjén megnyitóra voltunk hivatalosak. Másfél évvel azután, hogy Pokorny Lia színésznő ráirányította a figyelmet a színészlegenda Gobbi Hilda visegrádi nyaralójának méltatlan állapotára, az újra eredeti fényében pompázik.
A kertre már nem jutott
A Patkó villa kapuján áthaladva olyan, mintha a történelem egy szelete elevenedne meg. Ennek azonban ára volt, nemcsak anyagi, hanem eszmei értelemben is. „Nyolcvanmillió forint támogatást kaptunk a felújításra, amiért nagyon hálásak vagyunk, ám már mi is plusz harmincmilliót költöttünk rá, és a kert rendezése is több tízmillió forintot fog igényelni” – tájékoztat Pál Gábor, aki a házat jelenleg birtokló Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány kuratóriumának tagja. Annak az alapítványnak, amelyikhez a sors sodorta Gobbi Hilda hagyatékát, miután a Nemzeti Színház, anyagi fedezet hiányára hivatkozva, nem tudta sem karbantartani, sem üzemeltetni. Hamar egyértelművé vált, hogyha szűkös határidőn belül nem kezdik el a felújítását, biztos pusztulás vár az ingatlanra. Az alapítványnál a szándék megvolt, a tervek elkészültek, viszont pénzhiány miatt csak a további amortizációt sikerült megakadályozni. A történet innentől már sokaknak ismerős lehet: Pokorny Lia egy videóban hívta fel a figyelmet az áldatlan állapotokra, az emberek háborogtak, és kikövetelték, hogy elkezdődjön a művészeti örökség megmentése.
Valami régi
Ez a mentőakció azonban korántsem volt egyszerű. „Varga Csaba projektmenedzsernek nehéz dolga volt. Egyedül a tetőszerkezethez nem kellett hozzányúlnunk, miután azt Őze Áron kicseréltette, amikor egy rövid ideig a Pesti Magyar Színház felügyelte a házat, aminek a direktora volt. Ő volt az egyetlen, aki költött rá, és ő az, aki a megnyitóra is eljött a feleségével. Tudtuk, hogy a villany- és vízvezeték-hálózat teljes körű felújításra szorul, és azt is, hogy modern hűtő-fűtő rendszert kell kiépítenünk, de azzal nem számoltunk, hogy a teraszt életveszélyesnek minősítik a szakemberek, és azzal sem, hogy Hilda néhány bútora, amelyeket szerettünk volna restauráltatni, és eredeti helyükre visszahelyezni, egyszerűen szétesnek – magyarázza Gábor, miközben körbekalauzol minket az épületben. Megállunk Hilda kedvenc foteljei előtt, és hirtelen mintha visszarepülnénk az időben. A kandallóban ropog a tűz, az új kárpitot kapott fotelek ott állnak a színésznő kisasztala mellett, amelyen kedvenc Lánchíd konyakja a kitöltésre, hamutartója a füstölgő cigarettára vár. Pont úgy, mintha bármelyik pillanatban beléphetne az ajtón. – Sajnos a fabútorok egy része elszuvasodott, másik részüket, például Hilda szerelmének, Temessy Hédinek az ágyát is, a penész tette menthetetlenné. A restaurátorok azt mondták, dobjuk ki őket, de ezt nem szerettük volna, és ha ilyen állapotban is, de elraktároztunk mindent. Helyükre új bútorok kerültek.”
Katonákat küldtek
Gobbi nyaralójában ezentúl tehát bármikor feltöltődhetnek, alkothatnak a művészek, amelyhez friss levegőt, festői környezetet és a múlt legendáival átitatott életérzést kapnak. Már maga a ház építésének története is legendás. A Visegrád és Dunakanyar között, egy hegyoldalban megbújó, ám csodás dunai panorámát adó villa ugyanis szó szerint kőről-kőre épült, amihez még a katonaságot is kivezényelték. A színésznő a felrobbantott Blaha Lujza téri Nemzeti Színház köveiből építkezett, de valójában mindent vitt, amit szeretett színházából meg tudott megmenteni: tartóoszlopokat, ajtókat, szobrokat, berendezési tárgyakat… Mindez az 1960-as években történt. A következő húsz évben a művészvilág színe-java megfordult a házban. Fónay Márta, Básti Lajos, Darvas Iván, Sinkovits Imre, Besenyei Ferenc és Agárdy Gábor – mulatozásaik emlékét a mai napig őrzik a falak. A villa Hilda 1988-ban bekövetkezett halálával azonban csendes pusztulásnak indult. „Az egykori nyüzsgő élet hirtelen megszűnt, mégis bízom benne, hogy ha csak harmincnyolc évvel Gobbi Hilda halála után is, de sikerül teljesítenünk a végakaratát, és a villába visszatér a pezsgő művészélet”– reménykedik Gábor, aki nemcsak a színésznőt ismerte személyesen, hanem a villa titkait is.
Kiemelt kép: Fortepan
