– Mit jelent ma mentális jóllétről beszélni egy színházban?
Egy színház rendkívül érzékeny, intenzív közeg. Nagy érzelmi amplitúdókkal dolgozunk, határidők, premierhelyzetek, folyamatos változás és teljesítményelvárás van jelen. A mentális jóllét számomra itt nem egy „plusz szolgáltatás”, hanem alapfeltétel: annak a megteremtése, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat emberileg is, ne csak szakmailag működjenek jól.
– Mi hívta életre ezt a szemléletet?
A 2025-ös vezetőváltás nagyon erős átalakulási folyamatokat indított el. Új társulati tagok érkeztek, mások távoztak, sokan hosszú évek után új helyzetben találták magukat. Ilyenkor nemcsak a szervezet, hanem az emberek belső világa is mozgásba kerül: bizonytalanság, gyász, várakozás, remény, kérdések jelennek meg. Az volt a cél, hogy az itt maradt társulat, a műszaki és művészeti állomány, valamint az újonnan érkezők is kapjanak támogatást ahhoz, hogy kapcsolódni tudjanak egymáshoz, amiből egy közösség jöhessen létre.
– Hogyan segíted az új társulati tagok beilleszkedését?
Vannak kimondott és kimondatlan szabályok, régi történetek, lojalitások, sebek. Az újonnan érkezők gyakran egyszerre izgatottak és bizonytalanok, az itt maradók pedig sokszor veszteségeket hordoznak magukban.
A munkám egyik fontos része, hogy teret adjak ezeknek az érzéseknek, és segítsek kimondhatóvá tenni azt, ami egyébként a háttérben feszültséget okozna. Azon dolgozunk, hogy az emberek ne csak szerepekben, hanem emberként is találkozhassanak egymással.
– Milyen formában van jelen a mentális támogatás a színházban?
Ma már egy hat pillérre épülő rendszer működik a Kolibriban.
- Van lehetőség egyéni integrál önismereti tanácsadásra.
- Havonta tartok tibeti hangtálas hangfürdőt, amely segít a testi-lelki feszültségek oldásában.
- Működik a Kolibri Társalgó, egy kötetlenebb, közösségi tér.
- Elindult és folyamatosan indulni fognak zárt önismereti csoportok, önismereti napok.
- A színház teret ad integrál önismereti tanácsadók által készített podcast-felvételeknek.
- Egy megelőző, folyamatos jelenlétre épülő modell valósult meg, amelyben a lelki egészség nem utólagos reakció, hanem a mindennapok természetes része.
– Mit tapasztalsz, mire van leginkább szükségük a kollégáknak?
Leginkább arra, hogy megállhassanak. Hogy legyen egy hely, ahol nem kell erősnek lenni, nem kell teljesíteni, nem kell „késznek” mutatkozni. Sok téma előkerül: stressz, kimerültség, kommunikációs nehézségek, konfliktusok, alkotói elakadások, magánéleti kérdések.
Az integrál szemlélet abban segít, hogy mindezt összefüggéseiben lássuk: test, lélek, gondolkodás, kapcsolatok és élethelyzet egyszerre vannak jelen. Nem megjavítani akarunk senkit, hanem kísérni, megtartani, új nézőpontokat nyitni.
– Miben látod a Kolibri modelljének különlegességét?
Itt folyamatos jelenlétről beszélünk. A mentális jóllét be van építve az intézmény működésébe. Ez szerintem követendő példa. A 21. századi intézmények nem működhetnek úgy, mintha az ember „mellékes tényező” lenne. Óriási szükség van arra, hogy a segítők, alkotók, háttérben dolgozók is kapjanak támogatást – megelőző módon, nem csak krízishelyzetben.
– Színházi részvételeden kívül egyéni kliensekkel is dolgozol. Igény esetén, hol lehet megtalálni téged?
Igen a segítői hivatás számomra a mindennapok meghatározó része – mind a színház falain belül, mind azon túl.
Azok számára, akik nyitottak az önismereti útra, vagy életükben változást, elmozdulást szeretnének, több felületen is elérhető vagyok. Részletesebb információkat a munkámról a www.kosacsilla.hu oldalon találnak, emellett a Facebookon és YouTube-on is elérhető vagyok.
Kiemelt kép: Gyurkó Rita Photography
