Király Linda karrierjének egyik legmeghatározóbb élményéről mesélt: arról az estéről, amikor személyesen találkozott példaképével, Whitney Houstonnal. Az énekesnő 2005-ben szerződött az amerikai Universal lemezkiadóhoz, ahol akkoriban olyan világsztárok dolgoztak, mint Prince vagy Amy Winehouse. Ebben az időszakban Linda gondolkodását a zenéről egy véletlen találkozás örökre megváltoztatta.
Linda egy hosszú stúdiózás után futott össze a legendás énekesnővel egy Los Angeles-i hotel bárjában. Bár addig már több világsztárral dolgozott együtt, Whitney Houston jelenléte megbénította. Az alábbiakban ő maga idézi fel a különleges találkozás részleteit az Igaz történetek című podcastban.
Linda meg sem tudott szólalni
„Elkezdtem stúdiózni,és mindenféle hihetetlen világhírű Grammy-díjas producerekkel dolgozni. Szürreális volt az egész életem, de közben borzasztóan egyedül éreztem magam, nagyon-nagyon hiányzott a család. Szerencsére lett egy-két jó barátnőm ott. Az a tipikus olyan nagyon vagány, nagyon nagyszájú, semmi sem izgatja őket-típus.
Az egyikük a Beverly Hilton Hotelben és annak a bárjában dolgozott. Éppen egy hosszú stúdiózási napon voltam túl, és felhívtam, hogy menjünk el vacsorázni. Kérdeztem, mikor végez. Mondta, hogy ő egy órán belül be fogja fejezni, és hogy menjek oda. (…) Ez este 10-11 körül lehetett. A bár 10-kor szokott zárni, de neki mindig ott kellett maradnia legalább egy órát, hogy összetakarítson. Amikor odaértem, besétáltam, és leültem a bárpulthoz. Dobott egy zéró kólát, és egyszer csak óriási nevetés a hátam mögött, és két csajszi jön befele. Azt tudni kell rólam, hogy szemüveges vagyok, és örülök, ha foltokat látok. Viszont az egyikük nevetése, maga a hangszín nagyon ismerős volt.
Atyaég, ez Whitney Houston. Azt tudni kell, hogy ő nekem az Atyaúristen a szakmában. Amikor hátranéztem, rögtön felismertem. Gyönyörű arc egy akkora mosollyal, olyan világító fehér fogakkal, hogy nem lehet őt összekeverni senkivel.
Azt tudni kell, hogy én addig hihetetlen emberekkel dolgoztam együtt. Prince lett a mentorom, aki szintén egy hú az én világomban, akkor Amy Winehouse-zal turnéztam, Ryan Carey-vel találkoztam. Tehát olyan pozíciókban meg helyzetekben voltam, hogy hihetetlen. És egyszer sem volt az, hogy én nem tudok megszólalni, vagy valami gond lenne. Na hát itt köpni-nyelni nem tudtam. Teljesen sokkot kaptam. És akkor a barátnőm látott engem, azt mondja, mi bajod van? Hát, mondom, nem tudtam megszólalni, és csak így mutogattam a fejemmel, hogy nézzél arra, hogy ki van ott. Ő viszont nem jött zavarba. Ennyi? Ennyit tudott mondani. Mondom, aha, igen, és csak bólogattam, mert megszólalni nem bírtam. (…) Azt mondja, Linda, nem ismerek rád. (…) Ne szórakozz, menjél már oda, és mondjál valamit neki, tehát hogy szeretem a zenédet. Én viszont továbbra sem tudtam megszólalni.”
Whitney Houston felismerte Király Lindát
Linda ezután csak azt látta, hogy barátnője egy mozdulattal megfogta a kis anyagot, amivel törölgette a pultot, átdobta a vállán, és elindult Whitney Houston felé.
„Én ott még nagyobb sokkot kaptam, hogy ’atyaég, mit fog mondani ennek a nőnek?’ És egyszer csak azt látom, hogy óriási kézmozdulatok, nevetés, mutogatnak felém, mondom, ezt nem hiszem el, én itt elsüllyedek. Elpirultam, minden bajom volt, majd Whitney int felém, és azt mondja, hogy ’Come here.’ Mondom, jó, nagyon-nagyon lassan felálltam, nehogy elessek, mert tényleg remegett mindenem.
Odamentem, és egyszer csak simán egy mozdulattal megfogta a kezem. A kezem úgy remegett, mint a nem tudom micsoda, tehát hihetetlen izgalom volt bennem, és azt mondja, hogy ’állj, hát hallom, hogy egy rajongó vagy.’
Akkor is csak bólogatni tudtam, tehát egyszerűen nem tudtam megszólalni, mint egy normális ember. Amikor az ember így a fejében mondogatja magának, hogy ’szólalj már meg, atyaég’, tehát hogy ez milyen ciki már. És így fogta a kezemet, mondta, hogy örülök, hallom, hogy rajongó vagy, és egyszer csak azt látom, hogy nagyon néz engem. Mondom, ez mit csinált? Mi van az arcomon? Valami lóg az orromból, vagy a fogamba került valami, vagy mi van itt? Gondolkodik, és azt mondja, hogy nagyon ismerős az arcod. Mondom, tessék, az én arcom a Whitney-nek ismerős. És kiderült, hogy aznap bent volt a Universal irodájában, Doug Morrisszal (a lemezcég igazgatója – a szerk.) volt egy megbeszélése, és ugye az én arcom fent volt képen a falon, Prince mellett. Kérdezte elvileg Dougot, hogy ki ez. És akkor mondta Doug, hogy ez az új lány, akivel most írtunk alá nemrég, és hogy Magyarországról jött ide, de New Yorkban született, és hogy mit tudom én, ekkora hangterjedelem, és beszélt rólam Whitney-nek. És Whitney felismert engem.
Na, hát én ott azt hittem, hogy elájulok, ilyen nincs. Eszméletlen kedves volt velem, végig mosolygott, szólt a Chaka Khan a rádióban, és elkezd dúdolni mellettem.
Mondom, én itt most meg is halhatok igazából, mert minden megvan, ami nekem kell, és akkor így megbökött engem, és azt mondja, hogy tercelj rám. Tehát rá kellett tercelnem a Whitney-re. Kinek van ilyen lehetősége? Remegő hanggal ráterceltem Whitney Houstonra, amíg ő énekelte a rádióban lévő Chaka Khan-dalt. Szürreális, de tényleg.”
Aztán jött Bobby Brown
Linda aztán folytatta történetét.
„Az éneklés után leültetett maga mellé, végig fogta a kezemet. Elkezdte mondani: ’Figyelj, nagyon-nagyon izgalmas ez az élet, csoda dolog történik veled, hogy te itt, vagy és ilyen emberek felfigyeltek rád, és hogy van lehetőséged tényleg a legjobbakkal dolgozni, de ez egy nagyon-nagyon kemény pálya. Egyvalamit szeretnék mondani neked, hogy tartsd meg önmagad, és hogy az egyetlenegy fontos dolog a világban az, hogy a családod és a szeretteid ott vannak melletted.’ Én majdnem ott helyben elkezdtem sírni, mert borzasztó egyedül éreztem magam, és nagyon-nagyon hiányzott a családom. (…) A legeslegjobb pillanatban kaptam azt az információt, amire szükségem volt. Pláne egy olyan embertől, akire olyan szinten felnézek, mint senkire. Úgy éreztem, ez valamilyen isteni jel volt, hogy picit most már figyeljek oda jobban. Tegyem bele azt az energiát, hogy legyen meg az a kapcsolat újra a családommal. Hihetetlen élmény volt, majd egy óriási ölelést adott nekem. Az az energia, ami benne volt abban az ölelésben, azt tényleg nem tudom elmagyarázni szavakban, hogy mit jelentett. Szerintem ott egy másik világba kerültem, és még beszéltek hozzám, de valahogy nem maradt meg semmi ebből a beszélgetésből. És egyszer csak hallom, hogy az ajtón kívül, a Bevery Hills Hotel előtt érkezik egy kocsi dübörgős zenével. Kiderült, hogy Bobby Brown (az énekesnő férje – a szerk.) jött Whitney-ért. A csajok egy pillanat alatt összekapták magukat, még egy ölelést adott nekem Whitney, és azt mondta, kitartás. Majd megszorította a kezemet, és kisuhantak.”
Kiemelt kép: Archív
