Anger Zsolttal az új darabja, az Addikt kapcsán beszélgettek, amit ő rendezett, és mint azt a címéből is ki lehet találni, a függőségekről szól. Az interjú során a színész több érdekes állítást is tett, egyrészről, hogy szerinte mindenki függő, ez egy emberi tulajdonság. „Nemcsak az úgynevezett kábítószerek vagy szerek iránti függőségről beszélhetünk. Ott van a cigaretta, a pénz, a szex vagy a társfüggőség. Van, aki meg workaholic (munkamániás – a szerk.). Nagyon sok olyan színésznőt ismerünk, akik azok.” Korábban neki is voltak függőségei, ilyen volt a cigaretta. Képes volt hajnalban csak azért átsétálni egy másik kerületbe, hogy reggelre legyen egy teljes doboz cigije. Négy éve viszont egyáltalán nem gyújtott rá.
De ami még érdekesebb, hogy korábban szerencsejáték-függő volt, és állítása szerint a legrosszabb fajta. Tehát az, aki kölcsönökből játszik, és az utolsó forintjait is felteszi a kaszinóban. „Durván belecsúsztam a játékszenvedélybe. Szerencsére ennek már jó rég vége van – kezdte Anger Zsolt a Magyar Hang YouTube-műsorában. – De az is ugyanolyan pusztító tud lenni.”
Anger Zsolt elkaszinózta a pénzét
Annak idején egy szintén szenvedélybeteg barátja mondta neki azt, hogy egy játékfüggő tudat alatt veszíteni megy be a kaszinóba. És annak ellenére, hogy Anger Zsolt minden alkalommal úgy indult el játszani, hogy aznap nyerni fog, a legtöbb esetben az aznap délután innen-onnan kölcsönkért pénzt már éjfélre elveszítette.
„Azt gondoltam, ma visszanyerem a kétszeresét, és holnap visszaadok minden adósságot és kész, vége. Hát ez nem így van… De amikor éjjel egykor kijössz a kaszinóból, a hideg szél megcsapja az arcodat, veszel egy nagy levegőt, és azt mondod, jó, mindegy, holnap is fel fog kelni a nap, akkor az ott egy óriási életélmény!
Azzal együtt, hogy borzasztó keserű vagy, szégyelled magad, titkolod, mit csinálsz. Hogy kölcsönkérsz, hogy a harmadikai utalásra vársz… Hogy a fogamhoz verem a fillért, de ha ezer forintom van, bemegyek, és tutira felrakom” – sorolta, mi mindennel jár ez a szenvedélybetegség.
Tudatos figyelem, lassú gyógyulás
Arra a kérdésre, hogy ezt saját tapasztalatból mondja-e, és hogy mindezt átélte-e, azt felelte, hogy igen. Végül sikerült felismernie, mekkora a baj. „Amikor megértettem, hogy veszíteni megyek oda, azt mondtam, ez micsoda hülyeség!
De ez persze nem úgy volt, hogy aztán egyik napról a másikra lejöttem róla…
Hanem szépen lassan elkezdtem tudatosan figyelni, hogy na ez az az érzés, amikor kullogok haza, hogy mindent elvesztettem, de mégis azt gondolom, sebaj, mert élek, és holnap minden megy tovább. És rájöttem, ehhez nem kell tönkretennem magam.”
Kiemelt kép: RTL
