Az Operettszínházban 1976. február 27-én mutatták be Fényes Szabolcs és Békeffy István A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicaljét. A várakozás izgalmát pedig az is növelte, hogy Latinovits Zoltán öt év után ismét budapesti színházban lépett fel. Ez alkalomból interjút is adott a Színház című lapnak. Akkor még maga a Latinovitscsal beszélgető újságíró, a fiatal Baló Júlia sem gondolta, hogy ez lesz a színészkirály utolsó interjúja.
Latinovits tele volt tervekkel
A legenda – akinek tudjuk, hogy nagy szerelme Ruttkai Éva volt – pár hónappal később, június 4-én hunyt el. Latinovits Zoltánt a Nagykanizsa és Budapest között közlekedő gyorsvonat gázolta halálra Balatonszemesnél. A depresszióval küzdő színész halálának körülményein a mai napig vitatkoznak. Sokak szerint véletlen baleset történt, ám akadnak olyanok is, akik azt állítják, öngyilkos lett. Utóbbiakat cáfolja meg Baló Júlia utolsó interjúja, amiből kiderült, hogy a színész a halála előtt még tele volt tervekkel. Arra a kérdésre például, hogy továbbra is fog-e rendezni az Egyetemi Színpadon, ezt válaszolta:
„Hát remélem, máshol is. (…) Nem biztos, hogy életem végéig színész leszek. Rendeznem kellene. S miután ezt már kipróbáltam, és sikerült, teljesen érthetetlennek tartom, hogy megfosztanak ettől a lehetőségtől. Végső célom pedig az írás… De hát ez még messze van, talán nyolc-tíz év választ el tőle. Azt már most tudom, hogy engem sokkal jobban kielégít, megnyugtat, hogyha írok, mintha játszom.”
Ezeket mondta a színész, aki pár hónappal később hunyt el.
Baló Júlia és Latinovits Zoltán barátok lettek
Baló Júlia egyébként 44 évvel a színészóriás halála után mesélt csak arról, hogy hamar barátság is szövődött közöttük. Az újságíró még a Völgy utcai szanatóriumban is meglátogatta Latinovitsot.
„Az orvos azt mondta, örülni fog nekem, beszélt neki rólam – emlékezett Baló Júlia korábban a Borsnak.
„Tényleg örömmel fogadott. Majd’ egy órán át beszélgettünk. Azt már korábban is említette, hogy zavarja az orvosságok hatása: méltatlannak érezte, hogy a napi maréknyi nyugtató, altató, antidepresszáns miatt emlékezetkihagyás fenyegeti fellépéskor. ’Nem emlékszem a szövegekre’ – mondta, és úgy döntött, abbahagyja a gyógyszerek szedését. Ezt önkéntesen tehette, orvosi jóváhagyás, ellenőrzés nélkül. Nem számolva azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet ezekkel az orvosságokkal leállni, csakis fokozatosan szabad. Ezzel a radikális megoldással ugyanis éppen a gyógyszer hatásával ellentétes hatást érhetett el a szervezetében, idegrendszerében, tudatában: a legrosszabb állapotába kerülhetett a hirtelen megvonás miatt. A szanatóriumban találkoztunk utoljára személyesen, aztán már csak telefonon beszéltünk… Halála óta egy sort sem írtam róla, de most úgy éreztem, ezt a pár mondatot arról, hogy igenis, élni akart, le kell írnom” – fogalmazott Baló Júlia, aki hiszi, tudja, hogy a 44 évesen elhunyt művész egyáltalán nem készült a halálra, sőt még komoly céljai voltak az életben.
Az interjúból egy rövid videós részlet, illetve a hanganyag is megmaradt. Magát a cikket pedig Latinovits születésének nyolcvanadik évfordulóján újra lehozták, ezt itt olvashatja el.
Kiemelt kép: Fortepan/Szalay Zoltán
