Interjút adott Horváth Charlie. Felelevenítve élete legfontosabb állomásait. Kezdve a balettintézettel, ahová művész édesanyjának köszönhetően került, és ahová mindössze tíz kisfiút és tíz kislányt vettek fel. Charlie pedig köztük volt, ahogy Somló Tamás is, akivel az iskola falai között kötöttek életre szóló barátságot. Zenészpályája kezdetétől Cserháti Zsuzsa is fontos szerepet töltött be az életében, nagyon közel álltak egymáshoz. De mindenkinél jobban hiányzik számára felesége, Katalin. „Ott vannak a fotóik, az emlékek a zongorarészen, meg azokon a helyeken, ahol elférnek. Amikor felébredek, őket látom. Ott vannak velem ezek az emberek, akiket nagyon szerettem” – mesélte Charlie a Palikék világa by Manna podcastműsorban.
„Nem tudom, illik-e erről beszélni”
Charlie és Somló Tamás az Állami Balettintézet Gimnáziumába jártak, egy iskolapadba ültek, és rengeteg élmény kötötte össze őket. „Az utolsó tizenöt évünkben szinte mindennap együtt voltunk. Tomi fantasztikus ember volt, az egész szemlélete miatt. Mindig Károlynak hívott.
Amikor megbetegedett… Nem tudom, illik-e erről beszélnem… Megcsináltam néhány buliját, aztán bementem hozzá a kórházba. Akkor műtötték, de már járkálhatott. Mondta, menjünk ki teraszra cigarettázni. Oda akartam adni neki egy borítékot. A fellépési pénze volt benne, de azt mondta, nem fogadhatja el. De én a barátjaként csináltam meg a bulikat, a pénz az övé volt.
Amikor már csak alig botorkált, volt az a csúnya kihúzható szekrény az ágya mellett, oda beraktam neki a borítékot. Sose felejtem el, csak annyit mondott: ’Károly, te olyan rendes vagy.’ Én előtte sose használtam ezt a szót, de azóta igen” – emlékezett meg régi barátjáról.
„Szívszorító barátság volt a miénk”
Cserháti Zsuzsát még Kőbányáról ismerte. A kedvéért az óceánt is átrepülte, hogy segítsen neki. „1985-86-ban, amikor hajón voltam, telefonáltak a kabinomba, hogy menjek, mert faxom van. Zsuzsi írt, hogy van egy Szálka hal nélkül című sorozat, de csak velem tudja elképzelni (a Szálka hal nélkül egy 1984-ben bemutatott magyar tévéfilm, amelyben Cserháti Zsuzsa is közreműködött. A film legismertebb betétdala volt a Száguldás, Porsche, szerelem, amelyet Cserháti és Charlie énekelt – a szerk.). Mondtam neki, nehéz lesz eljönnöm, mert nyolcvan százalékban én énekeltem akkor a hajón a dalokat.
Végül kitaláltam, hogy beteg az apám, így kettő napra hazamentem. De azért nem szeretek erről többek között beszélni, mert a körülmények olyanok voltak ezzel a produkcióval kapcsolatban, hogy botrány.
Végül felénekeltük. Mégiscsak rá nyolc évre kezdte a rádió játszani. Csak miután megjelent a lemezem, és befutottam, akkor merték” – utalt a zenész arra, milyen méltatlanul is bántak már akkor Cserháti Zsuzsával.
Charlie hozzátette, bár még nagyon sokat szeretne a barátjáról beszélni, nem teheti. Azt azonban elárulta, amit tudott, ő megtett érte.
„Csoda szép lány volt, de amikor testesebb lett, meg elhízott, azt mondták neki, nem színpadképes. De mi az, hogy nem színpadképes, ha valaki csodálatosan énekel, meg mindent tud? Ebbe kezdett Zsuzsika belefáradni, és leamortizálta magát. Szerintem pszichikai dolgok voltak ezek nála.
De amikor engem szponzoráltak, és lett egy igazi, ottalvásos turném májustól őszig, vittem magammal. Meg a Kisstadionba is. Sírt, amikor vettem neki egy csokor virágot. Nagyon szerettem. Az utolsó percig egy szívszorító barátság volt a miénk.”
„A fiamék fölöttem laknak”
Charlie a feleségének, Katalinnak is nagyon sokat köszönhet. Mert miközben rengeteget dolgozott, főleg külföldön, ő akkor is végig kitartott mellette. Sőt a család, ahová csak tudott, kiutazott a zenészhez, hogy együtt lehessenek.
Ez a család – sajnos már Katalin nélkül – ma is szoros közelségben él egymással. Ez pedig valamelyest enyhíti Charlie fájdalmát. „Ők fölöttem laknak, én teljesen külön. Így volt ez akkor is, amikor a fiam még nem volt házas. Volt egymás felett három lakás, külön átjárható, alul a kis stúdióval. Nagyon boldog vagyok, hogy ma is így van. Őszinte leszek, enne a kis családnak élek, meg a zenészkollégáknak. Nagyon szeretem őket, 40 éve már, hogy együtt muzsikálunk.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
