Bódi Sylvi és kedvese, Laci egy teljes hónapot töltöttek Indonéziában, ahonnan szívük szerint haza sem jöttek volna. Amíg kint voltak, sikerült egy jó kis rutint kialakítaniuk: a nappal együtt keltek, majd robogóra pattantak, és a hullámok nyomába eredtek, ugyanis a szörfözés közös szenvedélyükké vált. Mivel nagyon sűrű hónapok álltak mögöttük – a párja diótermesztéssel foglalkozik, tehát ősz elejétől egészen az ünnepekig nem volt megállása –, kíváncsiak voltunk, mennyire hamar sikerült átállniuk „pihenő üzemmódra”.
Együtt szörföztek Indonéziában
„Szinte azonnal. Nekem abban a pillanatban, amikor felültünk az Indonéziába tartó gépre… Különben ez régen is így volt, amikor még nagyon benne voltam a média világában. Itthon én voltam a Bódi Sylvi, aki mindig szépen ki van sminkelve, és magas sarkúban jár, de amint felszállt a repülő, már láttam magam mezítláb a homokban, a hónom alatt egy szörfdeszkával – mondja vidáman. – Persze Laci is hamar el tudta engedni magát, és felvenni az új ritmust. Pár napot Balin töltöttünk, átvettük az új deszkámat. Szuper volt ott lenni egy kicsit, de tele van emberrel, rettentően pezseg az egész, hatalmas a nyüzsgés, és mi ennél most nagyobb csendre vágytunk. Ezért gyorsan tovább is álltunk.”
Arra a kérdésre, hogy Laci ügyesen szörfözik-e, Sylvi rögtön rávágja: „Nagyon is!”, és közben hallatszik a hangjából, mennyire büszke rá emiatt.
„Kellő rutinja van már hozzá, hogy igazán tudja élvezni. Érti, hogy együtt kell mozognia az óceánnal, és hogy bár ez hatalmas jelenlétet, koncentrációt és tudást igényel, muszáj lelazulnia.
Nagyjából három órát szörföztünk reggelenként, ami különben roppant fárasztó… Tehát utána mindig jólesett a pihenés” – magyarázza.
A teljes cikk a legfrissebb Story magazinban olvasható!
Kiemelt kép: Archív
