Szerednyey Béla életében a főiskolás évek nemcsak a tanulásról szóltak: akkoriban feketén taxizott, ami számára nem pusztán egy kis plusz bevételt jelentett. A fuvarok során bejárta Budapestet, jobban megismerte a várost, és közben rengeteg emberrel találkozott, beszélgetett.
A színész a Palikék világa – Három igazság című műsorában mesélt családjáról, a Ferencvárosban töltött éveiről, a Nemzeti Stúdióból induló pályafutásáról, valamint azokról az ikonikus művészekről is, akikkel együtt dolgozhatott. A taxizás számára elsősorban zsebpénzt jelentett: főiskolásként többször kölcsönkérte édesapja autóját, és azzal szállította az utasokat.
Sok csokoládét ehetett gyerekként
A munkához való viszonya azonban jóval korábban formálódott.
„Apám a Budapesti Csokoládégyár Vágóhíd utcai üzemében volt, szép lassan ranglétrázott. A legmagasabb állása expedíciós osztályvezető volt, de volt a dobozraktár vezetője is. Én ott gyerekkorom óta mindenhol dolgoztam, volt, hogy a szalag mellett voltam”
– idézte fel első munkahelyét Szerednyey Béla. Hozzátette: a szalag mellett nemcsak dolgozni lehetett, hanem kóstolgatni is, így ebben az időszakban elég sok csokoládét evett – de sosem unta meg. Különösen egy mogyorós csoki állt közel a szívéhez, amit még munka után, otthon is szívesen elmajszolt.
Színészlegendák között a Nemzeti Stúdióban
Az édesapja nemcsak a gyárban töltött be fontos szerepet: ő vezette a csokigyár kulturális brigádját is. Rendezett, fellépett, sőt az üzemben még operetteket is játszottak.
Ezen a színpadon nemcsak ők léptek fel, hanem a jeles ünnepekre meghívtak igazán nagy művészeket. „Segítettem apámnak ezekben a haknikban, tekertem a függönyt, megtanultam, hogy milyenek a fények…”
– mesélte Béla, hozzátéve: az édesapjának tökéletes énekhangja volt, és amikor otthon gyakorolt, a házban mindenki szívesen hallgatta, ahogy énekelt. Nem is volt meglepő a család számára, hogy Szerednyey Béla végül a színészet felé fordult. A pályája a Nemzeti Stúdióból indult, ahol olyan legendás művészekkel állhatott egy színpadon, mint Básti Lajos, Major Tamás, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre vagy Avar István. Ahogy ő fogalmaz, „az aurájukból” is lehetett tanulni.
Psota Irénre pótanyjaként tekintett
Különleges helyet foglalt el az életében Psota Irén, akit pótanyjaként tisztelt. Kapcsolatuk a Madách Színházban mélyült el, ahol 1988-ban ismerkedtek meg közelebbről.
„Sétáltattuk együtt a kutyáját, csomó tortát vittem fel neki az apósom cukrászdájából. Gábriel (Farkas Gábor Gábriel énekes – a szerk.) és én mehettünk fel hozzá az utolsó hónapokban, mást már nem is engedett. Lett egy anya-fia kapcsolat”
– mesélte a színész. Hozzátette: Psota Irén megfogadta, hogy 80 évesen befejezi a pályáját, és valóban így is tett – hiába kérték többször is, hogy térjen vissza.
Kiemelt kép: TV2
