Kivételesen szerencsés embernek vallhatja magát Drahota Andrea és Esztergályos Cecília is. Ugyanis kevesen büszkélkedhetnek több mint 60 éve tartó barátsággal – pláne egy annyira versengő szakmában, mint az övék. De köztük az első pillanattól, azaz 1963-tól kezdve megvan az összhang. „A Tháliában találkoztunk, én még a Pécsi Balett szólótáncosa voltam, Andrea pedig végzős főiskolás. Rögtön jóban lettünk, mert egyformák vagyunk, olyan, mintha testvérek lennénk. Sőt ikertestvérek – meséli Esztergályos Cecília. – Gyorsan ki is találtam egy közös becenevet magunknak, a Böcit, egészen a közelmúltig így is hívtuk egymást. Azóta átkereszteltük magunkat Micire.”
„Emlékszem, még alig ismertük egymást, amikor egy roppant mókás dolog történt – veszi át a szót Drahota Andrea. – Böci épp uzsonnázott, paprikába borított parizert falatozott. Erre megfogta a kezem, berántott a mosdó előterébe, és haraptatott velem a paprikából. Azóta is ez az egyik kedvenc ételem. Mondhatni, paprikával ittuk meg a pertut.”
Büszkék rá, hogy egy mosolyszünet sem volt közöttük ennyi idő alatt. „Guinness-rekordra kellene nevezni a barátságunkat, mert ilyen aligha van még egy” – mondja Andrea. „Tisztelet és szeretet, ez a titok nyitja, és hogy tudjuk, mikor kell békén hagyni a másikat” – felel Cili.
Ez azért is különösen nagy dolog, mert 17 évig közös öltözőjük volt. Ez idő alatt megannyi felejthetetlen vagy éppen mulatságos történet esett meg velük. „Miután én olykor kötöttem előadás előtt, néha mondogattam, egy sima, egy fordított – taglalta Andrea. – Ezt Cili megjegyezte, és az egyik darab adott pontján leordította nekem váratlanul, miközben a színpad tetejéről lógott le csodamajomként. A közönség ebből mit sem hallott, mivel szólt a zene. Kitört belőlünk a nevetés. Nem sokkal később a szerepe szerint az lett volna a feladata, hogy kivisz engem a színpadról egy ketrecben. De a még mindig tartó nevetőgörcs miatt ez nem sikerült, sőt el is ejtett…”
Azután is heti kétszer beszéltek telefonon, hogy különböző színházakba szerződtek. „Amikor elváltunk, megegyeztünk, idősen majd újra együtt játszunk.” És láss csodát, teljesült az álmuk, a Krémes keringő című darabban ismét együtt lépnek a világot jelentő deszkákra…
Kapható az új különszámunk!
Kíváncsi a cikk folytatására? Friss téli különszámunkban megtalálhatja – számos egyéb olvasnivalóval egyetemben!
Kiemelt kép és fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu
