Kevés olyan megszólalás születik ma a médiában, amely nem magyaráz, nem hárít és nem próbál szépíteni, hanem valódi önreflexióból merít. Görög Zita legutóbbi gondolatai ilyenek. Az exmodell az Éva magazin podcastjában beszélt arról a belső útról, amely a saját testképével, a női önbizalommal és a közéleti szereplők felelősségével kapcsolatos.
Hol kezdődik a felelősség – és hol nem?
„Nyilvánvalóan van felelősségük a közéleti arcoknak, de szerintem senkit sem szabad hibáztatni, hogy ki mikor éppen mennyit vállal be” – magyarázta a hírességek, illetve az influenszerek social mediában mutatott megjelenésével kapcsolatban.
„Ez egy belső munka, ez egy fejlődés. Van, aki korábban eljut arra a pontra, hogy őszintébben tudjon önmagáról vagy a külvilágról kommunikálni, és van, akinek ez egy nagyon-nagyon nagy belső munka árán sem érkezik meg arra a szintre, hogy kifelé kommunikáljon, hanem ezt megtartja magának a saját kis intim szférájában.
Tehát az, hogy van felelősség, egy dolog, de fontosnak tartom azt, hogy ez valahogy ne az ő vállukra legyen téve. Nyilván van ebben egy túlzás is, a filterek és minden másnak a használata, amit sokszor nehéz is elkerülni, mert hozzászokunk egy képhez.
A 2000-es évekhez visszatérve, én ott szembesültem azzal egy kicsit később, hogy nekem sajnos részem volt abban, hogy más nők önbizalmának rosszat tegyek. Még akkor is, hogyha a modellkedés egy szakma, és mindenki tudja, hogy ez egy külön kategória, valahogy akkor is a kettő így összefolyt, és nem gondoltam volna például, hogy ezzel ilyen károkat lehet okozni…”
– mondta.
Anyaság, hormonok, változó testkép
A felismerés nem kívülről érkezett, hanem egy hosszú, személyes belső folyamat eredménye volt. Zita arról is beszélt, hogyan változott meg a viszonya a saját testével az évek során – különösen az anyává válás után, majd a hormonális változások idején. Azt sem titkolta, őt is zavarja olykor, ha valaki tökéletes külsőt, például gyönyörű hasat mutat.
„Pár évvel később, ahogy egy picit beléptem a premenopauza-történetbe, elkezdtem lenémítani azokat az embereket, akiknél éreztem, hogy csilingel valami, amitől elkezdem magam rosszul érezni. Tudtam, nem ő tehet róla, attól még egy kedves csaj, mert neki gyönyörű a hasa, de ettől függetlenül engem ez zavart, és akkor elkezdtem ezeket a fajta tartalmakat lenémítani, hogy ne jöjjön velem szembe.”
Amikor egyetlen részlet mindent elhomályosít
A beszélgetés egyik legerősebb pontja az, amikor Görög Zita a mindennapi testképharcokról beszél. Az apró, mégis felnagyított részletekről, amelyek képesek elhomályosítani mindazt, amit egyébként értékként látnánk magunkon.
„És el is jutunk erre a pontra, én így vagyok a szemem alatti ödémával. Egy ideje elkezdett zavarni, és folyamatosan úgy vagyok vele, hogy jó, egyébként meg nem számít. Tényleg, és a hétköznapokban nem számít, de mégis, amikor belenézek a tükörbe, vagy visszanézek egy felvételt, akkor csak azt látom, semmi mást.
Nem látom, hogy szép a szemöldököm, nem látom, hogy mit tudom én, fehérebbek most a fogaim, mert éppen voltam fogfehérítésen. Nem ezt látom, hanem az ödémát, és csak arra az egy dologra tudok fókuszálni.
Kimegyünk innen, kikapcsolom a podcastot, és amikor visszanézem, megint el fogom felejteni, és persze a gyerekkel játék közben is, de mégis, mégis, mégis, mégis visszajön. Főleg, amikor látom a tizenéves kislányokat, ahogy sminkelik magukat a TikTokon, és hogy gyönyörű, plasztikus, őszibarack bőr, minden csodásan áll nekik. És közben én nem vagyok féltékeny típus, tudatosan kezelem ezt a történetet, és mégsem tudok ettől megszabadulni.”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
