Van, aki nehezen viseli, ha a zsebében turkálnak. Mácsai Pál ellenben őszintén mesélt a pénzhez való viszonyáról. És arról is, melyek az az apró luxusok, amit a hétköznapjaiban még megengedhet magának. „Erről az interjúról a nem túl messzi Madách térre megyek az Örkény Színházhoz. És taxit fogok hívni, holott át tudnék szaladni is. Sem fizikailag, sem egyébként nem ártana, de hideg van, szeretném magamat óvni a hidegtől, félek a megfázástól. Ezt lehet könnyelműségnek nevezni.
Vagy van ilyen bor, meg közepes bor. A nagyon jó borok nem jönnek szóba, de akkor inkább a közepest választom. Ezekben vagyok könnyelmű.
Ez az én hétköznapi luxusom, amit meg tudok engedni magamnak. Azon a szinten, ami nagyon sokaknak nincs, nagyon sokaknak meg nevetségesen alacsony, szeretek jól élni” – fogalmazta meg a színész M. Kiss Csabának a Neshama TV podcastjában.
Beosztással való polgári létezés
A színész mesélt a gyerekkoráról is. De édesanyja áldozatos munkájáról mások boldog gyerekkora is eszébe jut. Hogy hányan mesélnek szép emlékeket, miközben valójában senki nem tudhatja, hogy az édesanyák mit éltek át, hogy valóban megteremtsék azt a biztonságot, amire felnőve, öregedve is jó visszagondolni. Nekik is beosztással kellett élniük. Szüleitől tanulva, máig amolyan kölcsönös óvakodás jellemzi.
„Édesanyám fűzőkészítő kisiparos volt. Ült a varrógép mellett, és varrta a fürdőruhákat meg a sérvkötőket, ilyesmit. Apám is otthon dolgozott. Ami úgy nézett ki akkor, ha egy festőművész meg akart élni, hogy eladta a képcsarnokvállalatnak a képeit. Heti két képet kellett leadni. Az egy gyors kézzel feltett művésznél lehet jó, de apám finom, lassú, pepecselő festészeténél egy rabszolgaság volt.
Éjjel kettőig dolgozott, és reggel folytatva ült a vászon előtt. De heti két képből egy havi átlagfizetést össze lehetett hozni.
A hatvanas éve elején gömbölyű trabantunk volt, a hatvanas évek végén kocka, a hetvenes évek közepén zsiguli. Ez a menet. Ez volt a mi életünk. Beosztással éltünk, ami azt is jelentette, hogy volt vacsorára szalámi, de ki volt számolva, hogy abból a géppel vágott szeletből mennyi jut a bátyámnak és mennyi nekem. Semmi nyomor, semmi nélkülözés. Beosztással való polgári létezés. Ez az én anyagi szocializációm.”
Kiemelt fotó: Archív
