Átfogó interjút adott a theateronline.hu-nak Verebes István. A művész arról is beszélt, hogy már nem rendez többé. „Két éve észrevétlen felhagytam vele. A működésem már sem stilárisan, sem az általam elvárt szakmai légkört hiányolva, valamint szellemi és ízlésbeli szintjén sem divatos. A szakmai létezés egésze úgy alakult, hogy sehol nem volna már hely, ahol ne kellene undok kompromisszumokat vállalni. Igaz ez a visszájáról is, és nem baj, hogy az utóbbi években már az igazi undok helyeken sem fanyalognak rám sűrűn.
Százharminc előadást rendeztem, Csehovot, Shakespeare-t, angolszász kortársiakat, a XX. század magyar iróitól szinte mindtől, meg kabarékat , operetteket, musicaleket, adóssága, ami hiányérzetet kelthetne vagy fájna, igazán nincs a szakmának felém.
Olyan gigászokkal dolgozhattam, mint Kálmán György, Garas Dezső, Törőcsik Mari, Almási Éva, Tahi Tóth László, Tordy Géza, Huszty Péter, egy színpadon játszhattam Mensárossal, Dajkával, Págerrel, Őze Lajossal, ilyen művészekkel ma már nem találkozhatnék, nem szólva arról, hogy az elmúlt harminc évben egyetlen hely se vált olyanná számomra, ahol ne kellett volna gúzsba kötnöm a rosszabbfajta ingereimet. Meguntam. A színházi szakma nekem ma már barátságtalan.”
Nem volt kibékülve a Heti Hetessel
Az interjú egyik legmeglepőbb pontja, hogy Verebes tesz egy furcsa megjegyzést a Heti Hetes című műsorra: „A Heti Hetes, ahol én voltam az egyik okostojás, sajnos, rám ragadt, a műsorral korántsem voltam kibékülve, de kellett a pénz, a fiam Angliában tanult.”
Később pedig így folytatja: „Életem legjobb döntése volt, amikor leköltöztünk Zalába, mert negyven éve nem kell Budapesten élnem, és ez kínálja az olyan léptékét életmódomnak, hogy csak a számomra fontos ér el, vagy érem el azt én magam. Ezért van, hogy az életem második felében értelmes és élvezetes napjaimnak minden egyes perce.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
