Ma kétszáz évvel ezelőtt, 1825. november 3-án ezelőtt ajánlotta fel birtokai egyéves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia alapítására Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen, ez a nap a magyar tudomány ünnepe. Széchenyi nem hazafiságból finanszírozta a Tudományos Akadémia létrejöttét, hanem hogy szíve hölgyének imponáljon.
Bátyja feleségét szerette
A Legnagyobb magyar tulajdonképpen fél életét szerelemkereséssel töltötte, s mindent ennek az érzésnek rendelt alá. „A szerelem az, amely tetteimet, talán akaratom nélkül vezérelte, vezérli és vezérelni fogja” – írta naplójába. Kicsapongó életet élt „parfümillatú szalonokban, szivarfüstös bordélyokban ismerte meg az érzéki gyönyöröket”, írták róla. Szívesebben csavarta el férjes asszonyok fejét, ami miatt gyakran párbajozott.
Első szerelme Caroline Meade grófné volt. Egy bökkenő akadt: az asszony a testvérének, gróf Széchenyi Pál felesége volt. Ám biztosan volt intimitás közöttük, melyről a gróf így írt naplójában 1814-ben:
„Augusztus 9-ike életem egyik legfurcsább napja volt. Ez volt az első lépés a balsors felé, a bűnös szenvedély kezdete: kútfeje majdani kétségbeesésnek. (Egy igen csinos asszonnyal Cenkről Bécsbe utaztam)”
Mégis Caroline húgát, Selinát kérte feleségül, de kosarat kapott. Végül megtalálta élete szerelmét, gróf Zichy Károlyné Seilern Crescence-ba. “Crescence nyílik, mint egy rózsa” – írta Széchenyi 1824. szeptember 2-án.
Csak 24 szót tudott magyarul
Az osztrák grófnőnél a férje húsz évvel volt idősebb, s hét gyerek apja, de ez nem érdekelte Széchenyit. „Igazi kacérkodás ez – írta 1825 elején naplójába, – de jól érzem magam a közelében!”
A huszárkapitány lángolásán jót mulattak a bécsi báltermekben, végül Crescence vetett véget a liezonnak, s nem fogadta többé Széchenyit, de leveleztek, kapcsolatban maradtak. A gróf elhatározta, tetteivel bűvöli asszonyt, úgy tűnik neki köszönhetjük a Magyar Tudományos Akadémiát, a Lánchidat, a Duna szabályozását…
„Tudnod kell, hogy csak rád gondolok, lelkemet irántad való szerelmem tölti el, minden pillanatot néked szentelek, és ami jót csak kezdek, és teszek, mind a te Műved!”
1825. október 22-én Széchenyi arról írt kedvesének, hogy be fogja bizonyítani, jobb emberré tette a szerelem, és Crescence-nak hála minden magyarnak nagy szolgálatot fog tenni. Két hét múlva birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság céljára. Későbbi naplóbejegyzésében az okát is megnevezi:
„Az én eszemben az ő elcsábítása járt. Ő testileg ellenállt, de a lelkét magamévá tettem, mert ő az egész világon engem szeretett a legjobban. Hogy egészen megnyerhessem, ráléptem a hazafiság mezejére, 24 szónál nem tudtam többet magyarul, azt is rosszul, de ellenzékinek léptem föl a mágnástáblán, s 60 ezer forintot ajánlottam föl, hogy mire, azt igazában nem is tudom tisztán, de magyar nyelvészeti akadémia lett belőle.”
„Boldog, nagyon boldog vagyok”
Zichy gróf 1834-ben elhunyt. Széchenyi azonnal felajánlott szolgálatait a másállapotban lévő özvegynek, aki végül csak a szülés után vallotta meg érzelmeit:
„Tíz év óta, amióta szeretni tudok, szívem egészen az öné, esküszöm erre”
– írta neki Crescence. 1836-ban házasodtak össze Budán, a Krisztinavárosban, azelőtt és azután is kevés volt a szerelmi frigy az arisztokrata és királyi körökben. „Boldog, nagyon boldog vagyok. Boldogabb, miképpen lehetségesnek hittem! Otthon ebédelek. Otthon maradok” – írja naplójában a gróf, akihez igen sok türelem kellett. Felesége bár kitartott mellette és mindenben támogatta, egyre nehezebben viselte az aktív, képzelt és valós betegségeivel, erős és kiszámíthatatlan hangulatváltozásokkal küzdő férfit, akinek naplóbejegyzéseiből kiderül, egyre gyakrabban gondolt az öngyilkosságra.
Mentális problémái miatt 1848-ban a döblingi gyógyintézetbe került, ahol Crescence rendszeresen látogatta. Széchenyi könyvet írt, levelezett, de rettegett, félt, összeesküvést szimatolt, végül 1860 tavaszán fejbe lőtte magát.
„Nem tudom megmenteni magam”
– ez volt utolsó naplóbejegyzése.
Majdnem hetvenéves volt ekkor, Crescence hatvan. Az asszony Bécsben élt tovább, ott hunyt el 1875-ben. Nagycenken, a családi sírboltban nyugszik a legnagyobb magyarral.
Széchenyi egyetlen lánya, Júlia csak pár napot élt. Nagyobb fia Béla földrajzi és geológiai kutató lett. A kisebb, Ödön szervezte meg hazánkban a tűzoltóságot, de neki köszönhetjük a budavári siklót és a fogaskerekűt is. Ödön török pasaként halt meg Isztanbulban, a rangot azért kapta, mert ő szervezte meg a törökök tűzoltóságát is.
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
