Az egész országot megrázta a hír tavaly júniusban: 51 évesen meghalt Vadász Zsolt. Az Operettszínház kiváló bonvivánja egy fertőzés szövődményeiben veszítette életét néhány nap leforgása alatt. Felesége, Lukács Anita, szintén a Nagymező utcai teátrum művésze. Ő és a házaspár közeli kollégája-barátja, Peller Károly voltak a Háttér Story podcast vendégei. A művésznő könnyeivel küzdve mesélt imádott férjéről.
„Nekem most a színház ad erőt, az éneklés, a szerepek” -mondta a primadonna a Háttér Story podcastban. A művésznő visszatért a színpadra, ám nem lehet könnyű számára, hogy azok között a falak között, azokon a deszkákon kell játszania, ahol egykor számos közös élményt éltek át Zsolttal.
„Ez már nem lesz soha”
„Érdekes, mert néha olyan érzés, mintha ott lenne valahol, és én egy másik szereposztással játszanék éppen. És akkor arra gondolok, hogy majd eltelik pár nap, és akkor majd vele játszom, mint ahogyan nagyon sok darab, sok szereposztás, két szereposztás, három szereposztás, és akkor azt gondolom, hogy most egy másik szereposztással játszok, de majd mindjárt fogok vele is játszani, nyilván ez már nem lesz soha.
De az embernek önmagától kell felállni.
Nyilván van nagyon sok kolléga, aki fogja a kezem, és tudom, hogy napi szinten gondolnak rám is és Zsoltra is. De rettenetesen nehéz… Igazából még mindig nincsenek rá szavak, azt gondolom, nem is lesz, megérteni soha nem fogjuk, hogy miért történt, miért vele történt, miért velünk történt, ezt soha nem fogjuk megérteni, de az biztos, hogy nekem ezt a szakmát folytatni kell, mert én erre születtem, és tényleg nagyon szeretek énekelni. Nem lehet másképpen. És amikor énekelek, az egy kicsit visszatölt.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
