A két színész 1972-ben a Veszprémi Petőfi Színházban együtt dolgozott. Latinovits Zoltán volt a rendezője Németh László Győzelem című darabjának, amelyben a színész is játszott. Itt történt az ominózus eset, amelyről Cserhalmi György Bakács Tibor podcastjában mesélt.
– Képzeld, hallottam akkor egy legendát, nem tudom, hogy igaz-e, de gondoltam, most megkérdezem, hogy ti nagyon jóban voltatok, de valami probléma volt köztetek, hogy igaz-e ez a kérdés. Latinovits neked akart menni, mire te leugrottál a második emeletről, és hogy eltört a bokád. Ez nem igaz?” – kérdezte Bakács Tiborr, mire Cserhalmi mosolyogva válaszolt:
– Nem igaz, mert az elsőről ugrottam.
– És eltört egyébként?
– El. De még másnap lejátszottam törött lábbal az előadást, a Zoli kiment egy kalapáccsal a függöny elé szünetben, és azt mondta, hogy hát innét vége, mert a művész úrnak a lába…
– A szeretetnek ezen formája végtelenül lenyűgöz. Azt lehet tudni, hogy miért volt ilyen dühös? Vagy az lényegtelen kérdés?
– Azért, mert ez a Németh László Győzelem című darabjának a premierje volt, Németh László nem tudott eljönni, és az Illyés Gyula bácsi jött el. És én állítólag tiszteletlenül viselkedtem vele, ami nem igaz, mert csak annyi történt, hogy én az Abonyi Gyuri barátommal ittam lenn a díszítőkkel, mert mindig velük voltam jóban, és üzentek, hogy menjek, mert fönt tart a beszélgetés.
Mentem föl, és a kezemben maradt véletlenül egy pálinkás üveg. És ott nekitámaszkodtam az ajtónak, és miközben ott beszélték, hogy milyen remek… Én néha meghúztam, tudod? És azt a Zoli ott eltűrte, de aztán szóvá tette. És ez annyira rossz volt tőle hallani.
– De el is indult feléd?
– Hát meg akarta ütni a levegőt.
– Igen, azt kérdezem, hogy…
– Igen, de hát az olyan vicces volt.
– Jó, hát értem, hogy vicces, de az nagyon szép, hogy végül is leugrottál.
– Jobban járt, igen – tette hozzá Cserhalmi.
Kiemelt kép: Kovács Sándor/fotocentral.hu
