Használhatjuk a jól bevált „ez az élet rendje” és társai sablonszövegeket, de egy édesanyát, akinek a fia épp elköltözött a meleg családi fészekből, ez nem fogja megnyugtatni. Balázsovits Edit színésznő sem könnyen dolgozta fel, hogy gyermeke Amszterdamban folytatja tanulmányait. A tizenkilenc éves srác politikatudományt tanul.
Zokogva engedte el a fiát
„Most hazajött a nyári szünetre, de az első három hónap rettenetesen furcsa volt – mesélte Edit a Három Igazság / Palikék Világa című podcastban. – Nagyon rossz volt, amikor otthagytam kint, de tudtam, hogy jól van, jól érzi magát, és így nekem is jobb volt. Plusz annyira szerencsésen jöttek ki a dolgok, hogy megállás nélkül dolgoztam, úgyhogy nem volt időm azon gondolkozni, jaj, de rossz, hogy kirepült a gyerek.”
Az űrt azonban nagyon hamar megérezte. „Én az utolsó pillanatig vittem reggel Richárdot a suliba, tehát az előző évben is minden reggel együtt mentünk. Szerettünk reggel beszélgetni.” Az üres reggeli járatok pedig megviselték a színésznőt.
Az édesanya azt is bevallotta, az az út, amikor a reptérre kísérte ki Richárdot, közel sem volt egyszerű.
„Úgy sírtam, mint a pengős malac.”
Az adásban viszont már mosolyogva mesélte, hogy a taxisofőr az elején nem tudta, papír zsebkendőt adjon a zokogó nőnek, vagy mentőt hívjon, mert rosszul érzi magát.
Szerencséjére abban az időszakban rengeteg feladat várt rá, így kevés ideje volt búslakodni. A fia hiányának feldolgozásában ez ugyan segített, de volt valaki, aki ennek kárát látta. Mégpedig a férje. Bár Edit ennek is próbálta a jó oldalát nézni.
„A hosszú házasság titka, hogy nagyon sokat kell dolgozni, és keveset otthon lenni. Volt olyan három hét, amikor, noha egy lakásban lakunk, egyáltalán nem találkoztunk. Hajnali négykor vagy ötkor elmentem forgatni, és minden este játszottam, úgyhogy olyan fél tizenkettő körül értem haza. Csak a nyomaimat látták otthon, hogy ott voltam, de nem lehetett velem találkozni.”
Persze ez egy nagyon szélsőséges szituáció volt, alapvetően igyekeznek annyi időt közösen egymással tölteni, amennyit csak lehet. Az élet pedig őket igazolta, hiszen immáron huszonegy esztendeje élnek harmóniában, botrányoktól mentesen.
Bármin össze lehet veszni
Kapcsolatuk felett egyébként annak idején Edit édesanyja, Almási Éva színésznő bábáskodott. Ő ismerte meg először a jóképű fogorvost, akinek a rendelésére egész véletlenül egyszer a lánya vitte el. A többi pedig már történelem…
A boldog házasságot azonban nem adják ingyen. Két évtized alatt őket is többször próbára tette a sors, voltak apróbb és nagyobb nehézségek, de eddig mindent megoldottak együtt.
„A mindennapos kis hülyeségek össze tudnak adódni, azok nagy gombóccá tudnak alakulni. Mindenki máshonnan jön, mindenki máshogyan csinálja az életét, mindenki máshogy nyomja a fogkrémes tubust.
Ezek banális dolgok, de mégis, amikor egy nagy kupaccá válnak, idegesítővé válik a másik, és nem tudsz vele mit kezdeni.
Vagy megoldódik, vagy az ember elfogadja. Egyébként is húsz-huszonegy év alatt mindenféle történik – mesélte Edit, aki nem szereti a szőnyeg alá seperni a problémákat. – Én azért egy elég állhatos valaki vagyok szerintem azokban a dolgokban, amik fontosak, úgyhogy bele szoktam állni a helyzetekbe.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
