Nagy Feró pályája kezdetéről, világsztársága meghiúsulásáról és a politikai üldöztetés éveiről mesélt az M5 Húrokon írt történelem című műsorában. A Kossuth-díjas előadó felidézte, olykor súlyos árat fizetett a véleményéért.
Szájról szájra terjedt a hírük
Nagy Feró első gázsija zenészként 35 forint volt, de a zenélés üzleti része sokáig nem foglalkoztatta, mert nem hitte, hogy valaha is megélhet majd belőle. A közönség szeretete és a rockzene nyújtotta szabadság vonzotta. Sokáig kísérőzenekarként működtek, például ők hangszerelték Szűcs Judith Táncolj még című dalát is. Később azonban beleuntak a másodhegedűs szerepébe.
„Eleinte eszünkbe sem jutott, hogy híres zenekar lehet belőlünk. Az első koncerten alig voltak százan, majd a következőn 500-an, a harmadikon 1500-an. Szájról szájra terjedt a hírünk” – mesélte a műsorban Feró.
Angolórákra jártak
Felidézte, a nyolcvanas években már úgy érezte, nincs esélyük komolyabb karrierre Magyarországon, ezért beíratta az egész zenekart egy angol nyelvtanfolyamra. „Biztos voltam benne, hogy amit csinálunk, az akár Londonban is megállná a helyét, lenne rá igény, értékelnék.
Elkezdtünk angolórákra járni, készültünk arra, hogy valahogy meglógunk. Két-három hónap múlva kijöttek hozzám a rendőrök.
Bevonták az útlevelemet… – osztotta meg Nagy Feró, hogyan esett el az áhított világhírnévtől. Hozzátette, olvasta a róla szóló jelentéseket: folyamatosan megfigyelték őt, volt, hogy egyszerre tizenketten. Viselkedése és véleménye miatt pedig gyakran kellett szembenéznie a hatóságokkal. – Mindig fél ötkor jöttek, egy-két hetente. Felébresztettek, bevittek, és betettek a fogdára.
Háromszor vertek meg bent, egyszer az utcán. (…) Fájt, de nem ijesztett meg, mert meggyőződésem volt, hogy igazam van. Nem én voltam a rendszer ellen, hanem ők ellenem.”
Művész vagy csótány?
A műsorvezető azt is megkérdezte a zenésztől, most művésznek vagy a nemzet csótányának tartja magát? „Ezt a bélyeget én ragasztottam magamra. Volt idő, amikor ez zavart engem, ma már nem zavar annyira, sőt. Egy punkos korszak volt, amikor ezt kitaláltam magamnak. A rendszer nem is örült neki, érdekes módon ezzel lehetett idegesíteni a rendszert.
Ha nem lehetek a nemzet csalogánya, mert láttam, hogy nem lehetek, meg különben is, már volt, akkor legyek a csótánya.
Az is jó… Sőt! Egy picit életrevalóbb, mint a csalogány, maradjunk ebben. Csótány még akkor is lesz, amikor mi, emberek már nem leszünk.”
Kiemelt kép: RTL
