Bay Éva és férje, Marczali László idén ünnepelték a negyvenedik házassági évfordulójukat, és arra a kérdésre, hogy mi a titkuk, egyszerre vágják rá: egyszerűen szeretnek együtt lenni. Még úgy is, hogy közben folyton zsörtölődnek egymással.
Az egykori tévés és operatőr férje a szentendrei otthonukban fogadtak minket. Már túl voltak a reggeli rutinjukon, tehát megkávéztak, megsétáltatták a három kutyusukat a patakparton, Éva tornázni volt, Laci pedig teniszezni.
„Ilyen egy átlagos csütörtök délelőttünk. És nagyjából annyi időt is töltünk csak külön, amíg sportolni vagyunk. Persze olyan van, hogy Laci kint molyol az udvaron – mint első számú főkertész –, én meg bent főzök, de előbb vagy utóbb úgyis összetalálkozunk valahol”
– mondja mosolyogva Éva.
„Jól eléldegélünk kettesben”
Ahogy mesélnek a napjaikról, az életmódjukról, hamar kiderül, hogy odafigyelnek az egészségükre. „Muszáj! Sokat mozgunk, szedjük a vitaminokat, én gyakran rákérdek Lacimnál, ivott-e eleget. A férjem bátyja 94 éves, igazán stramm ember, így nagyon bízom benne, hogy Laci is hosszú életű lesz.
Hogy is van, hogy mindig a nők özvegyülnek meg előbb? Hát nálunk nem így lesz! Egy hírportál különben is nemrég megírta, hogy véget vetettem az életemnek… Én meg odaírtam a cikk alá, hogy ’Hahó, de hát élek!’ – neveti el magát. – Mekkora hülyeség ez?! Hál’ isten, jól vagyok, jól vagyunk.
És nem csak egészségileg. Jól eléldegélünk kettesben, vagyis ötösben a kutyáinkkal. A negyvenéves fiunk, Laci meg jön, amikor tud. Éjjel-nappal dolgozik, így ő egyre kevésbé részese a hétköznapjainknak. Én már annak örülök, ha tudunk beszélni. Azt is úgy, hogy én ráírok, hogy ’Mikor hívhatlak?’ Erre vagy azonnal felhív, vagy visszaír, hogy később mikor.”
„Hallom, ahogy a konyhában káromkodik”
Miközben beszélgetünk, elérkezik az ebédidő, így szóba kerül, hogy Éva mit tervez főzni.
„Tegnap elmentem egy szupermarketbe, vettem fekete kagylót meg rákot. Ezek a kedvenc nyári ételeink. A férjem imádja, ha fehérborral, fokhagymával, kakukkfűvel készítem. Ha még egy kis fehér kenyeret is kap mellé, akkor ő a legboldogabb ember a világon. De például most négy napig gyümölcslevest ettünk, három napja meg kelkáposzta-főzeléket sült oldalassal.”
„Nagy ritkán előfordul, hogy jól sikerül az ebéd… – veszi át a szót nevetve Laci a feleségétől. – Most persze viccelek, anya istenien főz.
Bár pár hete, amikor betegek voltunk, borzasztóan rossz kajákat csinált – az állapota valahogyan kihatott a főzőtudományára… Mindent túlsózott, a hús nyers maradt, a leves meg vízízű volt. Én meg évek óta ’ki vagyok tiltva’ a konyhából. Igazából azóta, hogy egyszer megpróbáltam húslevest főzni, de szörnyű lett.
Noha fiatalkoromban egyszer megnyertem egy húslevesfőző versenyt! Na de azóta nem lát ott szívesen. Különben ezzel el is érkeztünk a fő konfliktusforrásunkhoz, mégpedig, hogy Éva szerint semmit sem oda teszek vissza, ahonnan elvettem. Aztán még a harmadik szobából is hallom, ahogy a konyhában káromkodik.”
Külön alszanak
„Elképesztő türelem kell ehhez a csajhoz!” – tréfálkozik tovább a 77 éves párbajtőrbajnok. „Szűz jegyű vagyok, tehát teljesen nem normális – mondja a rá oly jellemző humorral Éva. – Ez tény!
Tudom, hol van a nagy- meg a kisolló a fiókban, az ilyen-olyan kés, a sószóró a polcon. Vakon megtalálok mindent. Erre ő bemegy, és átpakolja, és én abba belepusztulok! Zsörtölődöm vele, mint ahogy teszem azt negyven éve. Illetve negyvenkettő, hiszen 1983-ban jöttünk össze.
De közben imádom úgy, ahogy van! Mi baromira együtt vagyunk.”
„Mondjuk, ha elutazok vívni, és Éva nem jön velem, az nem jó – folytatja Laci. – Temperamentumos emberek vagyunk, megmondjuk a véleményünket – ami vagy tetszik a másiknak, vagy nem –, de nagyon szeretjük egymást. És elképzelhetetlen, hogy a másik nélkül legyünk. Kivéve este… – mosolyodik el. – Annak idején nagy port kavart, amikor a feleségem elmondta, hogy külön ágyban alszunk. De így nem zavarjuk egymást, pláne, mert legtöbbször Éva már hétkor elvonul a szobájába, és kilenc előtt alszik, én meg még hajnalban is sportot nézek. Nekünk ez így jó, és kész.”
Megmutatjuk Bay Éva pazar otthonát: „Nem volt első látásra szerelemház, inkább kényszerdöntés”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
