A Kincsvadászoknak köszönhetően ma már jó néhányan tudják, egy műtárgyszakértő élete, de 2016-ban még egészen más volt a helyzet. Ezért is lehetett érdekes Megyesi Balázs életének története már akkoriban is.
„Szűrreális történet. Egy újságíró barátom szeretett volna riportot készíteni hagyatékokról. Találkoztunk is, megbeszéltük a részleteket. Tudtam, hogy ő külpolitikával is foglalkozik, és felvettem, miért nem tudósit a konfliktuszónából. De azt mondta nem igazán tudja, merre induljon el. Akkoriban volt néhány ismerősöm a Vatikánban, és megkérdeztem, mennyire biztonságos a helyzet egy esetleges személyszállításhoz. Azt mondták, teljesen. Össze is jött a dolog”
– mesélte Balázs a Frizbiben.
Az indulás előtt néhány nappal Balázs meglepő döntést hozott. „Úgy döntöttem, én is kimegyek. Lelkiismereti kérdés is volt, mert, ha baja esik, az én felelősségem is. Fura dolog volt. Elindultunk, nem sokkal később az egyik sofőr bepánikolt, meggondolta magát. Én pedig nagyon szerettem vezetni, gyerekkoromtól kezdve mentős szerettem volna lenni. Így én lettem a kettes számú sofőr” – mondta büszkén.
Nem sokkal később megtörtént az, amire csak a legrosszabb rémálmukba sem számítottak.
„Mire kiértünk felrúgták a békeegyezményt, és mindenki lőtt mindenkire. Egészen sokkoló élmény, mikor óriási erővel közelit feléd egy tank. 12 napot töltöttünk a vörös zónában. Előfordult, hogy biliárdasztalon aludtunk, ha arra volt szükség. Erős volt”
– ismeri el.
Ahogy mondja, a húzós helyzet ellenére egy pillanatig sem fordult meg a fejükben, hogy visszafordulnak. „Mi segélyszállítmányt vittünk, tehát komoly felelősségünk volt abban, hogy eljuttassuk a gyógyszereket a rászorulóknak. De amint ez megtörtént azonnal elindultunk haza” – részletezte Balázs.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
