Molnár Viktor, a Kincsvadászok kereskedője vérbeli bácskai kölyöknek tartja magát, Bácsalmásról származik. „Én voltam a legidősebb gyerek a családban, a húgom 3, az öcsém 7 évvel fiatalabb nálam. Tehát én tapostam ki az utat előttük − mondja nevetve. – Óriási bandázások, folytonos fáramászások és végeláthatatlan strandolások jellemezték a nyaraimat. Koromfeketére égtem minden évben.”
Igyekezett betartani a szabályokat, de azért néha feszegette a határait. „Sosem csináltam nagy hülyeségeket, de zsivány voltam − biccent beszédesen. – Amikor apám építette a műhelyét, a házunk előtt volt egy hatalmas homokrakás.
Izgatta a fantáziámat, milyen lenne minél magasabbról bele ugrani. Kézenfekvő választásnak tűnt az emeleti szobámból nyíló erkély. Kipróbáltam… Aztán egy szomszéd bemártott apámnál. Nagyon kikaptam.”
Kemény fából faragták Viktort, amit az is jól mutat, hogy előfordult, tinédzserként buliból egyenesen dolgozni ment. „Hajnalban hazaértem, lezuhanyoztam, és már indultunk a piacra beszerző útra apámmal. Hatalmas hangulata volt. Nagy beszélgetéseket, felejthetetlen zsugapartikat tartottunk. Akkoriban a kapcsolatépítésnek jóval nagyobb jelentősége volt. Ma már bárki egy kattintással hozzájuthat bármilyen információhoz, vannak ennek jó oldalai is. Viszont valahogy lelketlenebb lett, amióta főleg az online térben zajlik.”
További részletek a Story nyári különszámában!
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
