Egy tízórás nyitott szívműtét vár rá, és ugyan hónapok vannak a beavatkozásig, mégis már most erről szól minden napja. „Ezt nem lehet félvállról venni. Persze jó lenne kikapcsolni az agyam, nem gondolni arra, hogy elég egy rossz mozdulat ahhoz, hogy bekövetkezzen a baj, de ezt nem tehetem meg. El kell fogadnom, hogy lejárt a garanciám… De reméljük, hogy majd ősszel sikeresen meghosszabbítják!” – mondja nevetve Peti még a beszélgetés elején.
„Hosszabb sétákra sem mehetek”
Amikor megjegyezzük neki, jó látni, hogy a humora továbbra sem hagyta el, azt válaszolja, ezt máshogy nem is lehetne kezelni, különben belebolondulna. „A Sztárbox óta tudom, hogy baj van. Alapjáraton szívritmuszavarral születtem, meg billentyűt is kellene cserélni, de a nagy veszélyt az úgynevezett aorta ascendens tágulat okozza. Tehát, mondjuk, egy nagyobb terheléstől, vagy attól, hogy egy ütés éri a mellkasom, elpattanhatnak az erek. És emiatt lesz a tízórás nyitott szívműtét – magyarázza. – Egyébként, ha nincs az a terheléses vizsgálat, amit kötelező volt elvégezni a műsor miatt, fél évvel később így is, úgy is kiderült volna, hogy hozzá kell nyúlni a szívemhez… Hisz évente kétszer kontrollra járok. Az persze jó kérdés, hogy az alatt a fél év alatt – úgy, hogy nem tudom, hogy vigyáznom kell magamra – történhetett-e volna bármi… Mindig is aktívan sportoltam, ez egészen addig így volt, amíg tavaly azt nem mondta az orvos, hogy tilos. Hosszabb sétákra sem mehetek…”
Megéri az áldozat
Mint meséli, az, hogy ősszel billentyűt is cserélnek neki, már „csak” a ráadás. „Vizsgálatról vizsgálatra járok, és még az első alkalmak egyikén közölte a doki, hogy ’Hajmásy úr, nem ezzel a billentyűvel fogja leélni az életét, ha már felnyitjuk, akkor azt is kicseréljük!’ Az elmúlt hetekben több cikk is megjelent, amikben orvosok arról értekeznek, hogy állati eredetű vagy fémbillentyű lenne-e jobb nekem. Bár jól hangzik, hogy ’válogathatok’, az az igazság, hogy erről nem én döntök. És szinte biztos, hogy az utóbbi lesz, mert az állatit tízévente cserélni kellene, tehát életem során még több beavatkozás várna rám. Ezt érthetően nem tanácsolják. A fémnek annyi hátránya van, hogy egész életemben vérhígítót kell majd szednem. Lássuk be, ez nem akkora ár azért, hogy élhetek…”
„Nem szabad, apika!”
Azontúl, hogy türelmesen várakozik, mást nem igazán tehet. Próbál egészségesen élni, helyesen táplálkozni és keveset stresszelni. „Az utóbbival nem állok túl jól. Pusztán a forgalom miatt is képes vagyok felhúzni magam, kb. egy pillanat alatt felszökik a vérnyomásom. Aztán veszek egy nagy levegőt, mást nem tehetek. Ez az év erről szól: a türelemről meg persze a bizakodásról. Nem ezt terveztük… Most éppen a legénybúcsúmon kellene lennem, hogy aztán elvehessem Anit (Nádai Anikó – a szerk.), de kénytelenek voltunk elhalasztani az esküvőt. Mondjuk, én már így is évek óta a feleségemnek hívom… – mosolyodik el. – Meg hát azt is nagyon várom, hogy végre a nyakamba kaphassam a fiamat! Szeretnék szaladgálni meg játszani vele. Világéletemben sportoltam, meg akarom őt tanítani snowboardozni, vízisízni. Csak legyen rá lehetőségem! Először is éljem túl az operációt, azt követően pedig legyen ismét teljes életem. Nem akarok az a béna apuka lenni, aki ül a pálya szélén a hüttében, mert nem csúszhat a gyerekével. Különben a fiúk tudják, hogy műteni kell majd. Patrik lassan már tízéves lesz, nagyon okos gyerek, így nem különösebben kellett neki elmagyarázni az állapotom. Múltkor felemeltem a hátizsákját, rögtön kikapta a kezemből, hogy ’Ne cipekedj, majd én viszem!’ Merthogy ugye emelnem sem szabad. Kicsit sem néztünk ki hülyén, amikor Anival pár hónapja elutaztunk, és a reptéren húzta-vonta a húszkilós bőröndjeinket, miközben én ott ácsorogtam mellette… De visszakanyarodva a gyerekekhez, Alex is egy tündér. Neki azt mondtuk, hogy fáj a derekam, ezért nem emelgethetem. Múltkor valamit felkaptam, és rám szólt, hogy ’Nem szabad, apika!’ Szóval az egész család vigyáz rám. Hálás vagyok értük.”
Kiemelt kép: Archív
