Nehéz elképzelni, de nem volt mindig ilyen jóképű, mi több − ő mondja így −, kifejezetten csúnya volt. Nagy Sándor sikerekkel teli karrierjéről beszélgetett a Kiskegyed riporterével, akinek elárulta, pályája elején rettenetes kelések borították az arcát, megkeserítette az életét előnytelen külseje. „Nagyon pattanásos voltam.
Nagyon csúnya voltam, nagyon szégyelltem is ezt…”
− kezdi vallomását a színész, és hogy érzékeltesse, nem csak ő látta ilyennek magát, elmeséli, Gór Nagy Mária hogyan beszélt róla másoknak. „Képzeljétek, fölvettem egy fiút – idézte a színitanodát igazgató színésznőt. – Gyönyörűen énekel, de olyan csúnya szegény!”
Sándor persze mindent megtett, hogy a csúf keléseket eltüntesse. „A pénzem nagy részét arra költöttem, hogy nézzek ki úgy, mint egy ember.” Semmi nem használt. Reménytelennek érezte a helyzetét, de amikor Budapestre költözött, véget ért az öt éve tartó rémálom. „Elmentem a bőrgyógyászhoz, dr. Kádár Jánoshoz, azt hiszem, a mai napig dolgozik. Fölírt nekem egy gyógyszert, elkezdtem szedni. A harmadik vagy a negyedik nap kimentem a fürdőszobába, és nem volt rajtam egy se.
Azt hiszem, akkor sírva fakadtam.
Ha öt éve valaki ezt mondja nekem…”
A színész most már a fájdalmas években is látja a jót. „Kellett ez valamihez. Tulajdonképpen nagyon sok alázatot tanultam azzal, hogy csúnya voltam. Lehet, hogy elszálltam volna, ha ez nincs. Jó, hogy így történt szerintem.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
