Liptai Claudiának köztudottan, ami a szívén, az a száján, nem igazán csomagolja szaloncukorpapírba a véleményét. Egyvalamit azonban megtanult az évek során, tudni kell felismerni bizonyos helyzeteket, bocsánatot kérni és megbocsátani. Erről is mesélt a Probléma Hajóssal és Márkóval című podcastműsorban.
Claudia szinte folyamatosan a képernyőn van, legutóbb a TV2 A Nagy Duett háziasszonyaként láthattuk. Ebből adódóan életének egy szegmense akarva-akaratlanul a nyilvánosság előtt zajlik. Ezt a gyerekeinek, a tizenkilenc éves Pankának és a kilencéves Marcinak is el kellett fogadnia.
„Én vagyok az anyátok, ez van”
„Mindig szoktam mondani a gyerekeknek, megpróbálok a legjobb anyátok lenni. Ezt tudom nyújtani, tetszik, nem tetszik, ez van. Ez jutott most nektek, majd ti megpróbálhatjátok jobban csinálni – mesélte az édesanya, aki képes elismeri azt is, ha hibázott. – Valamelyik nap mondtam valamit a fiamnak, már nem tudom mit, és ő mondta, ’anya, most nagyon megbántottál.’ Ez most nagyon a szívemre esett. Mondtam neki, ’nem így van a mondás, de igen, igazad van, ne haragudj, és rossz nézni, hogy ezt a szívedre vetted. Igazad van, elgurult a gyógyszerem, kicsit keményebben szóltam oda neked.’ Nyakra-főre nem kérek bocsánatot, hanem amikor érzem, hogy most ennek nem volt itt a helye, mert éppen fáradt vagyok, dühös vagyok és nem hagynak békén. De ezt is elmondom nekik.”
A tőle megszokott humorral ecsetelte azt is, mennyire fontos, hogy a gyermekei ne elkényeztetett, hisztis sztárgyerekek legyenek. „Poroszos kis nő vagyok. Olykor előbb is szólok rájuk, mint hogy kéne, de nagyon utálnám azt a helyzetet, ha elfordulnék, és hallanám a hátam a mögött, hogy azt mondják, na hülye, elkényeztetett, kis k***g.” Később a nevelési elveiről is szót ejtett. „Akkor vagyok jó anyja a gyerekemnek, ha jól neveltem arra, hogy legyen saját gondolkodása. Nagyon objektív vagyok velük, én látom a hibáikat is, látom, ha nem jó fejek, látok én mindent.”
Mindenki a lányával akart barátkozni
Pankának kétszeresen nehéz dolga volt kislányként, hisz nemcsak az apukáját, hanem az édesapját is egy ország ismerte. „Emlékszem arra a pillanatra az általános iskolában, amikor felismerte ezt az egészet. Mikor Karcsi (Gesztesi Károly – a szerk.) ment érte, mondták, ott jön a Shrek, és én is valamilyen műsort vezettem épp. Ott volt egy fél éve, amikor zavarodott volt, és elkezdte kérdezgetni, hogy szerintem azért barátkozik-e valaki vele, mert mi vagyunk a szülei. Mondtam neki, ’kizárt, te annyira csodálatos ember vagy, Panka, de… Egyébként benne van a pakliban, és te majd jól le tudod szűrni, ki valós és ki nem.’ Pankának remek értékrendje van, ő tökre tudja ezt az egészet. Marci másik eset, ő használni fogja ezt, úgy látom, csipázza a helyzetet.”
Megvédte Gesztesit
Claudia drámaian őszintén vallott arról is, hogy miután elvált Gesztesi Károlytól, Panka nem szívesen találkozott az édesapjával, akin olykor felülemelkedett az ital utáni sóvárgása. „Panka tényleg csak egy dolgot látott egész gyerekkorában, hogy bármi is történik, én mindig az apja pártján állok. Bármi történt Karcsival, bárhogy viselkedett is. Volt, hogy ő nem akart menni az apjához, megértettem, hogy miért nem akar, de mondtam neki, ’figyelj, Panka – és akkor még szó sem volt róla, hogy az egész így fog véget érni, ilyen tragikusan –, hidd el, apa így tud szeretni, ez van. Én ezt végigéltem gyerekkoromban, próbáld meg te kicsit másképp látni’ – tanította a lányát, felidézvén az ő édesapja masszív alkoholizmusát. – Mindig kérdezte, ’miért véded, nem látod, mit csinál, mi a valóság? Igen, látom, de amikor apa éppen rossz állapotban van, mindig gondoljunk arra, hogy elutazott, és akkor nem gondolunk rá rossz emberként.’”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
