Huszonöt éve annak, hogy tragikus körülmények között meghalt Zámbó Jimmy, így ez az év az emlékezés jegyében telik. Ennek része a testvére, Árpy által írt könyv is, amely megmutatja a zenész életének kevéssé ismert oldalát: a gyermekkort, a küzdelmes éveket, a hirtelen jött sikert és a valódi embert a legenda mögött.

Arról már korábban beszámolt a story.hu, hogy újabb titokra derült fény Zámbó Jimmy életéből. A néhai énekes családjában tragédiát okozott egy kórházi ápoló tévedése. Mindez a Király testvérének, Zámbó Árpynak a könyvéből derült ki. A kötetből még több érdekességre fény derült.

Edit asszony volt a pénztáros

Amikor Jimmy kirepült a családi otthonból, nem dúskált a pénzben. Volt idő, amikor még a gázszámlát vagy a villanyszámlát sem tudta kifizetni. Előfordult, hogy napokig paprikás krumplit evett.

„Aztán megismerkedett egy hölggyel, aki a Balázs Béla utcában lakott, hozzáköltözött, így egy kicsit könnyebb lett a megélhetése. Később, amikor már szaladt a szekér, akkor sem számolgatta a pénzt. Soha nem is kezelte azt.

Miután elvette Editet feleségül, amit keresett, azt mind hazavitte. A felesége volt a pénztáros.

Egyszer például turnéra mentünk, és Edithez fordult: Nincs nálam semmi pénz, adjál már valamit! Edit pedig viccből adott neki tízezer forintot. Mire Jimmy ugyancsak viccből: Hát tízezer forinttal mit csináljunk?! Még benzinre se elég!”

Jimmy édesanyjának halála

Jimmy imádta a szüleit, édesapja halála után nagy figyelmet fordított az édesanyjára. Már csak azért is, mert az asszony fiatal kora óta szívbeteg volt, sokszor szorult kórházi ellátásra, gyakorlatilag pacemaker tartotta életben.

„Nem a szívbetegsége vitte el. A kórbonctan megállapította, hogy nem a szíve miatt halt meg, hanem egyszerűen leálltak a szervei. Elfáradt a szervezete.”

Végzetes éj

Zámbó Árpy azt is elmondja, hogy a testvére azért lehetett a szívek királya, mert megélte minden egyes dalának a mondandóját.

„Az öccseként bizton állíthatom: nagyon lelki ember volt. Galamblelkű ember. Gyerekkorunkban, amikor megbántottam, félrevonult és sírt. Annyira érzékeny volt, annyira fájtak neki azok a dolgok is, amelyek a gyerekek között mindennaposak.

Nagyon szerettem a bátyám, mi nagyon egyek voltunk. A hajnalt, amikor elment, soha nem felejtem el.

Nem csörgött a telefon, csak rezgett az asztalon. Amikor ránéztem, megdöbbentem. Hetvennyolc nem fogadott hívásom volt. Nálunk aludt Szebasztián is, Jimmy fia. Aztán újra megszólalt a telefon. A vonal túlsó végén a testvérem egyik barátja volt. ’Azonnal öltözz! Jimmy fejbe lőtte magát! Indulj! Honvédkórház!’– mondta. Felébresztettem a tizennégy éves Szebasztiánt. Tíz-tizenöt perc alatt a Honvédkórházba értünk. Ott volt már Edit és a család. Aztán következtek azok a képek, amelyek örökre beleégtek az emlékezetembe.

Két betegszállító hordágyon vitte Jimmyt vizsgálatra. Óráknak tűnő várakozás következett. Majd kinyílt a műtő ajtaja. Kilépett egy orvos. Nem mondott semmit. Csak megrázta a fejét. Ebből tudtuk, vége.

Eltávolodtak egymástól

Jimmy halála nem csak egy korszakot zárt le, a család életét is örökre megváltoztatta. „Amíg élt, Jimmy és az én gyerekeim, az unokatestvérek szerették egymást, sokat voltak együtt. Én úgy szerettem az ő gyerekeit, mint a sajátjaimat. Aztán mára minden megváltozott.

Ma már csak Krisztiánnal tartok szorosabb kapcsolatot. Szebasztián Bécsben él, Adriánnal pedig ritkábban találkozunk. Ő a keresztfiam, mégis eltávolodtunk egymástól. Hogy miért, azt talán ők tudnák megmondani.