Ahhoz, hogy a Kossuth-díjas művész mind a színpadon, mind a filmekben maradandót alkotott, kétség sem férhet. Ha az ember a tévécsatornák között szörfözget, előbb-utóbb biztosan belebotlik például valamelyik Ötvös Csöpi-filmbe, ahol Kern András Kardos doktor szerepében a mai napig mosolyt csal a nézők arcára. Az ő arcán azonban sokszor csak szakmai kötelességből van mosoly, ugyanis régóta harcol a depresszióval.
Ritkán van jókedve
A 77 éves Kern András egészsége az utolsó években egyébként meglehetősen hullámzó volt. 2012-ben gyomorvérzéssel operálták, egy évvel később szívritmus-szabályozó készüléket kapott, legutóbb pedig decemberben aggódhattunk érte, amikor is anyaszínházában, a Vígszínházban egy előadás közben rosszul lett. Azonnal kórházba szállították, de szerencsére szervi elváltozást nem találtak nála. A színész később azt mondta, valószínűleg pánikbetegség okozta a rosszullétét. A napokban D. Tóth Kriszta Elviszlek magammal című podcastműsorának búcsúévadában beszélt egészségi állapotáról és a démonjairól.
„Most egykedvűen vagyok egy kicsit, mert volt mindenféle bajom. Depressziós voltam. Az egy hajlamom nekem. Én remélem, hogy ez nem igazi depresszió, de azért van benne valami olyasmi, és úgy nézem, ezt nem nagyon lehet meggyógyítani. Mindenféle gyógyszerekkel, ilyen-olyan módon kísérleteznek, és nem, nem, nem lehet megcsinálni. Az mindig van. Huszonöt éves korom óta kísért. Néha van, néha nincs. Hosszú ideig van, hogy nincs – mondta. – Én egyébként sem vagyok egy nagy jókedvkirály.
Nem vagyok nagyon jókedvű. Időnként van, amikor mindenről elfeledkezem, és ez volt régen, amikor ittam.
Volt egy időszak, amikor ittam, és most már nagyon régen, tizenhárom-tizennégy éve nem iszom semmit.”
Kilábalt az alkoholizmusból
A színészt végül a gyomorvérzése rántotta vissza a valóságba. Az orvosai figyelmeztették, ha nem hagy fel önpusztító életmódjával, sok szülinapi tortája már nem lesz… Így intett búcsút a dohányzásnak, a több tucat napi kávénak és az alkoholnak.
„Mondják is a pályatársaim, mennyivel helyesebb fiú voltál, mikor ittál, mert most helyette van egy ilyen kicsit esettebb, sokszor szomorúságra vagy egykedvűségre való hajlamú ember.
És ez nem olyan szórakoztató, mint egy vidám barom, aki ordítozik mindenféle szemtelenségeket, és közben alkot. Mert hát azért jó dolgok kisülnek abból, az nem olyan nagy baj, hogy az ember néha iszik egy kicsit. Ha sokat iszik, az baj. Nekem volt egy időszak, amikor sokat ittam, azt elfelejtettem azóta.”
Kiemelt kép: Vörös Szilárd/fotocentral.hu
