A Színház Online-on jelent meg egy interjú Makranczi Zalánnal, ahol a színész egyebek mellett szakmájához fűződő viszonyáról is beszélt. „Mondjuk ki, egy ilyen kis ország ennyi társulatot nem tud eltartani, és nincs szükség annyi színészre, mint amennyi színészképzés indul. Ezen azért kéne elgondolkodni, mert egy csomó ember feladat nélkül marad, és a színészi munkák ára csökken, hiszen bármikor találnak helyetted egy másik embert, aki olcsóbban elérhető.
Ha egy döntési pozícióban lévő, hatalmas pasa lennék, a következő három évben semmilyen színiiskolába nem engednék be tanulókat.
Az ő életüket is megnyomorítják azzal, ha egy fényes karrier lehetőségét ígérik nekik” – fogalmazott a 45 éves színész.
Egyre gyorsabb a daráló
Hozzátette, már akkor lehetett hallani, hogy telítődik a szakma, amikor ő pályakezdő volt, mostanra pedig szerinte 130 százalékosan telített lett. Ráadásul a színház úgy működik, mint egy gyár, ahol a dolgozóknak nagyon sok a munkája, a fizetésük viszont kevés. Arról nem beszélve, mennyire kiszámíthatatlan egy színész élete, mondja Szinetár Dóra férje. „Nagyon jó dolog a gyereklét, szuper, amikor az igazgató kijelenti, hogy fizetést alig tud adni, viszont ’jövőre te játszod Rómeót.’ De megváltotta a világot a rengeteg Rómeó? Nem. Meg fogja váltani? Nem. Akkor lehet, hogy ennek a szakmának nem ez a célja.
Akkor lehet, hogy ez a szakma is ugyanolyan, mint bármely másik – fontos, hogy kiegyensúlyozott, alkotni képes személyek mozogjanak benne, akiknek nem a szorongatottság az elsődleges élménye.
Azt látom, hogy a színészek többsége túlélő üzemmódban létezik, mert egyre gyorsabb a daráló. Arról nem is beszélve, hogy amikor én kezdtem, akkor az emberek jobban összetartottak, többet tudtunk egymásról, eseményszámba ment egy-egy premier.”
Túl sok a színészképző
Nemrégiben hasonlóan fogalmazott Básti Juli és Mucsi Zoltán a Bestnek adott közös interjújukban. Zoltán és Juli azt mondja, hogy szakmájuk sohasem volt könnyű, de fiatalon nekik több lehetőségük volt, akkoriban több tévéjátékot és filmet készítettek, mint ma. „Akkor volt ’A Színművészeti’, onnan kerültek ki a színészek. Ma iszonyatos sok színésziskola van, ami ontja magából a színésznövendékeket, és fogalmam nincs, hogy hol helyezkednek el, hol találnak ennyien munkát” – mondta Básti Juli, amivel Mucsi Zoltán is egyetértett.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
