Reménytelenül címmel, a Költészet Napja apropóján került a mozikba április 10-én, József Attila pszichoanalíziséről, Rózsa Gábor filmje. A független filmesként dolgozó rendező a forgatókönyvet is maga jegyzi. Sütő András alakítja József Attilát, míg az őt kezelő Gyömrői Editet Michl Juli, aki a film vágója is. A film, túl a költő egyes ikonikus verseinek bemutatásán keresztül, életének fontos szakaszával foglalkozva szeretné felhívni a figyelmet a mentális betegségek és a művészet összefüggéseire.
Skizofrénnek tartotta
„Én igazán nem akartam mást, mint csak egy kicsit éreztetni magával azt a kínt, amit maga kelt bennem azzal, hogy ennyire megtagad. Ugye, nekem nem szabad védekezni? Írtam egy hosszú verset arról, hogy ez mennyire fáj, a vers nagyon szép, és még ennek sem tudok örülni, mert tudom, hogy maga örülni fog neki, annak, hogy maga váltotta ki a fájdalmat, amelyből csináltam – és aztán miért ne lenne büszke erre, ha már semmi veszély sem fenyegeti? Ha tudná, hogy milyen gonoszságot mível, mindjárt jobb lenne hozzám” írja 1936 novemberében József Attila őt kezelő pszichonalaitkusának, Gyömrői Editnek.
A vers, amit említ József Attila legismertebb versei közé tartozik, a címe: Nagyon fáj, s ekkor már túl vannak azon is, hogy a költő féltékenységi rohamában kést szorított az asszony torkának. Az egyoldalú, nem csillapodó érzelmek odavezettek, hogy Edit minden kapcsolatot megszakított Attilával. A modern felfogású, korát sok esetben meghaladó Gyömrői Edit személye sem a pszichonalatika, sem az irodalomtörténet szempontjából nem kerülhető meg.
A mai szakemberek a költőzsenit borderline személyiségzavarral diagnosztizálnák, ám a múlt század harmincas éveiben még gyerekcipőben járt a mentális betegségek feltérképezése, ismerete: Gyömrői úgy gondolta, hogy József Attila skizofrén.
A költőnél közel tíz évvel idősebb művelt, tanult Gyömrői 1935-ben kezdte kezelni betegét. Előtte már élt Bécsben, Kolozsvárott, Prágában és Pozsonyban is, végül Berlinben tanult, ahol a Német Pszichoanalitikus Egyesületben 1933-ban tartotta meg székfoglalóját, így mondhatjuk, hogy pályakezdő pszichoanalitikusként kezdte el kezelni az akkor már komoly mentális problémáktól gyötrődő költőt.
Zsenialitás és őrület
Rózsa Gábor és felesége Michl Juli alkotó társakként dolgoztak a filmen, s amit csak lehetett elolvastak a költő és Gyömrői bonyolult viszonyáról. Kettős céljuk volt az alkotással, egyrészt szerették volna felhívni a figyelmet a József Attilát is megbélyegző mentális zavarra, másrészt a filmben is felbukkanó versek segítségével szerettek volna rámutatni a zsenialitás és őrület közötti nagyon vékony mezsgyére.
Az sem mene llékes, hogy a főszerepet játszó színésznőt a forgatás egy szakaszában pánikrohamok gyötörték, melyekkel akkoriban kezdett el foglalkozni egy szakember segítségével: „Az egyik jelenetet félbe kellett szakítani, mert pánikrohamom lett. Akkor már egy néhány hónapja jártam pszichológushoz ezzel a problémával, voltak nagyobb és kisebb rohamaim. Akkor, amikor előjött, már négy napja forgattam, minden jelenetben benne voltam, és ezek elég mély, súlyos jelenetek. Leterhelt pszichésen, fizikailag egyaránt. Kimentem a set-ből, próbáltam lenyugtatni magam, aztán felmentem az öltözőbe, lazítottam a szoros ruháimon és próbáltam összpontosítani, gyakorlatokat csinálni, hogy megnyugtassam az elmém, a légzésem és a vadul kalapáló szívemet. Szerencsére sikerült. Vissza tudtam menni és befejeztük a jelenetet. Ez óriási siker volt számomra. Azóta eltelt egy év, és hála Istennek, a pszichológusomnak és saját magamnak, már több hónapja nincs rohamom, pedig azóta még egy filmet leforgattam. Féltem erről beszélni, mert nem szeretném, ha megbélyegeznének és ne hívnának más munkákba, de rájöttem, hogy fontos, hogy erről beszéljünk. Ez nem lehet szégyen, ez nem lehet titkolnivaló dolog. ha az ember nincs jól, segítséget kell kérnie, dolgoznia kell magán – ez egy fontos üzenet, amit szeretnénk a filmmel közvetíteni. A pszichológia rengeteg fejlődött az elmúlt száz évben, rengeteget kutatják, sokféle módon tud eszközt adni a kezünkben. Fontos, hogy foglalkozzunk magunkkal, és boldog életet éljünk, különben mi értelme az egésznek?” mondta erről.
Fájt, hogy nem tud segíteni
A rendezőnek nagyon fájt, hogy adott helyzetben nem tudott segíteni: „Nem volt egyszerű átélni szemlélőként sem Juli állapotát. Nem tudtam neki segíteni, pedig szerettem volna. Szerintem a zsenialitás és az őrület közvetetten kapcsolódnak. Olyan ez, mint egy mikrofon. Minél érzékenyebb a mikrofon, annál több hangot és annál szebb hangokat tud hangosítani, viszont emiatt a nagyobb érzékenység miatt hamarabb tönkre tudja tenni a lejátszó hangszórókat, mivel így nagyobb terhelést kap. Hamar túl hangossá válhat a csend is egy ilyen érzékenységgel, ami megterhelő. Ez a zsenialitás és a lelki betegségek kapcsolata is. A tudás fáj.”- jelentette ki.
A független filmet április 10 óta nagy sikerrel játsszák a hazai mozik.
Kiemelt kép: fotocentral.hu/Trenka Attila
