Pély Barna a Mokkában járt, ahol arról mesélt, milyen az életük, mióta megszületett a kislányuk, Abigél. „Pont annyiban írta át az életünket a gyermekünk, mint bárki másnak a sajátja. Egyébként nagyon jó gyerek, eszik és alszik. Úgyhogy nincs semmilyen komolyabb stressz, legalábbis egyelőre. Ami talán mégis az volt, amikor rájöttem, hogy ezt sem vettem, meg azt sem vettem. Valahogy az ember mindig csak odáig készül fel, hogy megszületik a gyerek, aztán lesz, ami lesz. De nem! Csak akkor indul a menet. Gondoltam, hogy az első három napban majd elbabázgatok, de jó lesz, meg majd felkelek éjszaka. Cserébe egész nap lótottam-futottam.”
A kicsi születésénél az énekes is jelen volt, és mint mondta, le a kalappal a párja előtt. „Évi egy óriási hős, az én hősöm! Nagyon büszke vagyok rá. És azt gondolom, igazán jól helytállt.” Arra a kérdésre, hogy a szülés közben ’mindent’ látott-e, nevetve azt felelte, hogy nem. „El volt takarva. De végig ott voltam. Az első pillanattól kezdve fogtam Abigél kezét. Most mondta Évi, mi volt az első mondatom; hogy ’Úristen, de szép!’, én nem is emlékeztem rá.”
Bár hatalmas élmény volt számára jelen lenni, miközben a kislánya világra jön, nem fog róla dalt írni. „Egy nappal utána beszéltem az egyik barátommal, ő mondta, hogy ’te művész vagy, így majd fogsz tudni írni erről egy dalt!’. Igen, csak az a baj, hogy ezt állati nehéz megfogalmazni… Pont azért van így, hogy ne tudjad. Valahogy azt érzem, hogy vagy nagyon triviális lenne, amit írnék, vagy nagyon nyálas.”
Kiemelt kép: TV2
