Van valami bizarr abban, hogy Ambrus Attila másokat tanít viselkedni, de legyünk igazságosak, van benne önmérséklet is: a tananyag kizárólag a whiskyre korlátozódik. „Járok ki külföldre, Skóciába és Írországba – meséli a Borsnak. −Itt elmegyek a gyárakba, megnézem a whiskygyártás folyamatát, majd ezt a tudást átadom a közönségnek a whiskyesteken. Most három egymást követő hétvégén is tartottunk ilyet egy múzeumbárban. Ilyenkor három különböző whiskyfajtát is megkóstolunk: skót, ír whiskyt, kanadai whiskey-t, bourbont.”
Saját élményeit is beleszövi
A jó útra tért bankrabló szerint mi magyarok nem tudunk mértéket tartani az ivásban, de ő megpróbál segíteni. „Megtanulhatják a résztvevők, hogy egyáltalán miként illik whiskyt fogyasztani, hiszen mi, magyarok azért szeretjük ész nélkül inni azt. Ezeken az esteken mesélek régi történeteket is, például
elárulom, hogyan csempésztem be a börtönbe whiskyt annak idején
– mondja a Viszkis, de kiderül, nem csak úgy sztorizgat a „daliás időkről”, komolyan felkészült az előadásaira. – Eleve, ha magáról a whiskyről mesélnék – pár embert leszámítva –, senkit nem érdekelne, hiszen nagyon száraz téma lenne. Ezért is színesítem a saját történeteimmel, valamint kiegészítem olyan dolgokkal, hogy miként hozta el az amerikai szesztilalom a szervezett bűnözés korát a tengerentúlon. Ennek köszönheti a világ Al Caponét és Lucky Lucianót is. Az Amerikai Egyesült Államok első elnöke, George Washington is whiskyben utazott, ezzel is nyerte meg a választásokat” – sorolja, és megjegyzi, azért a közönséget még mindig jobban érdekli bűnöző múltja.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
