A kapcsolódás nélküli gyerekkorról mesélt a Ridikül egyik adásában Gregor Bernadett. „Az ember állandóan úgy érzi, hogy a szeretet, az nem alanyi jogon jár. Pedig szerintem egy gyereknek egyébként alanyi jogon kellene, hogy járjon ideális esetben. És akkor azért állandóan meg kell küzdeni, hogy én azt kiérdemeljem, hogy én méltó legyek mások szeretetére és figyelmére – mesélte a színésznő, aki felnőtt korában is érzi a gyerekkori traumák hatását. – És még egy dolog jutott eszembe egyébként erről, hogy a magamra utaltság gyerekkorban például milyen hétköznapi dolgokban mutatkozik meg, hogy én például, ha kocsival vegyünk, nem engedek senkit vezetni, tehát biztonságban csak és kizárólag akkor vagyok, ha én fogom a kormányt. Én nem merem átadni, mert ez a biztos. A többi az mind nem az: ha én függök mástól akár érzelmileg, akár máshogy. A függés az nekem nagyon riasztó.”
Kiemelt kép: Fülöp Dániel/fotocentral.hu
