Történt ugyanis, hogy az egykori Madách Kamara – ma Örkény István Színház – élére került Mácsai Pál azzal kereste meg a Madách Színház direktorát, Szirtes Tamást, hogy szeretné az intézményének kizárólagosan visszakapni a Madách nevet. „Gondolkodtunk Kis Színházon meg Belvárosi Színházon, de aztán végül az győzött, hogy az a hagyomány, hogy azokról az írókról, akiktől a színházi szakma sokat kap, hálából épületeket neveznek el. Szigligeti Ede, Csiky Gergely, Katona József és így tovább… Hogy akkor Örkény, aki mégis a XX. század második felének legfontosabb drámaírója volt, és máig színpadon van, (…) róla legyen elnevezve egy színház. Én próbáltam egyébként a Madách Színház nevet visszakapni, hiszen a jelenlegi Örkény, a volt Madách Kamara az a Madách Színház. A körúti épület lánykori neve pedig Royal Orfeum. Felhívtam Szirtes Tamást, aki akkor már a Madách igazgatója volt, amikor mi Örkénnyé váltunk, hogy nem akarja-e a Madách nevet ideadni, és a körúti épülethez, ami egy zenés színház lett, ahhoz válasszon egy inkább passzoló nevet. (…) De Szirtes egy nagyon szakszerű választ adott. Egy igavonó állat nemi szervét kiabálta bele a telefonba, hogy ezt adja ő, nem a Madách nevet, és hogy én térjek észhez, és én ezt készséggel tudomásul vettem” – mesélte a Bóta Caféban.
Fia Hollandiában tanul
A beszélgetés vége felé Mácsai Pál családja is szóba jött, ugyan a magánéletéről mindig szűkszavúan nyilatkozik. A műsorvezető viccesen meg is jegyezte, hogy olyan a felesége, mint Columbóé, akit sosem látunk. „Nagyon klassz ember, nem véletlenül óvja magát. A gyerekeimről viszont szívesen szoktam beszélni – reagált a színész. – Van egy huszonegy éves nagyszerű és okos fiam, aki közgázt tanul Hollandiában. Nagyon szívesen vettem, hogy egyáltalán nincs benne – legalábbis látható helyen – előadói késztetés. A lányom pedig tizenöt, ő róla ugyanez nem mondható el – nevette el magát. – Nem tudom, hogy színész akar-e lenne, mindenesetre van az iskolában, ahova jár, úgynevezett éves munka, ő első gimis – magyarázta. – Kell csinálni egy komolyabb tanulmányt vagy kiállítást, vagy legyártani valamit, ruhát stb. És ő forgatott egy filmet, amit egyedül írt, szinte egyedül játszott – ami persze túlzás, többen voltunk benne, többek közt én is természetesen! De ő volt az operatőr, a forgatókönyvíró, a vágó és a rendező. Ebben aztán semmiféle apa ráhatás nem volt! (…) De hogy mi lesz belőle, az szerencsére a jövő titka. Nem hiszem, hogy nagyon távol lenne attól a televénytől, amiben én élek…”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
