A színésznő és filmrendező férje, Kisfaludy András ötven éve vannak együtt, és mindketten úgy látják, hogy a megannyi örömteli pillanat mellett bőven akadtak konfliktusaik is. Többször előfordult, hogy jó pár hétig nem szóltak a másikhoz. „Volt, de nem sok” – vágta rá Hűvösvölgyi Ildikó, mire férje kijavította, hogy igenis sokszor volt ilyen. „A mai pszichológia azt mondja, mint ahogy a párkapcsolatokkal foglalkozó emberek is, hogy a legjobb leülni és megbeszélni az egészet – folytatta András. – A sebet be kell kötni, jó, rendben van, de attól még ott marad a nyoma. Én azért erre mondok egy másikat, de ez sem egyszerű: tudni kell hallgatni… Ez legalább annyira olajozza a kapcsolatokat, mint az, hogy megbeszéljük, mi a probléma.”
Mint mesélték, a lányaik is tisztában voltak ezekkel a rövidebb-hosszabb mosolyszünetekkel. „A mi gyerekeink is látják, ami köztünk van, a veszekedést is, meg az egésznek a rosszindulatát, az utálatot, az elviselhetetlenséget meg a nem tudom micsodát. Ez is hozzátartozik, ezt is látják. De azt is, hogy másnap reggel felkelünk, és egymás nyakába borulunk. Vagy nem…” – tette hozzá nevetve.
A Balázs Béla-díjas filmrendező állítja, hogy kettejük közül a felesége volt az, aki többször engedett, csak hogy béke legyen. Viszont egyikük sem várta el soha a másiktól, hogy válasszon a karrier és a magánéletük között. „Nem akartunk rátelepedni a másikra, hogy akkor te ilyen legyél, ezt csináld, hanem hagytuk egymást – mesélte Hűvösvölgyi Ildikó a Mokkában. – Ő sokszor nem szerette, amit játszottam, a Macskákat sem annyira szerette. Meg voltak szerepeim, amiket szintén nem… De nem mondta, hogy ne csináljam, hanem tudta, hogy nekem valami miatt meg kell csinálnom.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
