Csonka András születésnapjának reggelén nem is sejtette, milyen meglepetések várnak rá a nap folyamán, azt végképp nem, hogy az esti fellépése után a Játékszín megtelik a szeretteivel. Sosem titkolta, nem igazán szereti a születésnapokat, az idő múlására emlékeztetik őt. Mint mondta, a hatvanadiktól egyenesen tartott, végül ez lett élete egyik legszebb napja. „Mindig ki vagyok készülve ezektől a kerek évfordulóktól, csak ködfalat látok utánuk, aztán mégis gördül tovább az élet. De mindegy, ez a mai nap tényleg fantasztikus volt! Annyi mindenről szólt, ami felkiáltójel kell, hogy legyen nekem is, hogy bizonyos dolgokról másképpen kell gondolkodni. Jobban észre kell venni jelenségeket, helyzeteket, kapcsolatokat. Indult a napom az RTL Reggeliben, ahol kedvesen felköszöntöttek. Hajdu Steve volt a meglepetés – kezdte a színész a mesélést a közösségi oldalán. A felvétel után rohant tovább egy másikra: jelenése volt a #Bochkor forgatásán, ahol szintén nem feledkeztek el a születésnapjáról. – Beleékelték a műsorba, hogy felköszöntenek. Sváby Andristól kaptam karcsikás hűtőmágnest meg könyvjelzőt. Hargitai Bea is köszöntött. És Ábel Anita barátnőm egy olyan levelet írt, gyerekek, hogy igazából nem is találok rá szavakat.”
Este előadása volt, a Hatan pizsamábant játszották a Játékszínben, amelynek a végén – ahogy az születésnapoknál lenni szokott – az igazgató, Bank Tamás egy tortával köszöntötte őt a színpadon. Majd a legnagyobb meglepetésére Náray Erika kolléganője jelent meg mellette, és énekelt neki egy dalt. Pici már ekkor úgy érezte, aligha lehetne ennél kerekebb a születésnapja, de ami ezután jött, azért míg él, hálás lesz. „Még a színpadon álltunk, mondták, hogy a nézők kimentek, fel lehet engedni a függönyt. Fel is ment a függöny, épp válaszoltam volna egy kérdésre, és egyszer csak hirtelen ilyen üdvrivalgásszerű üvöltést hallok a hátam mögül. Megfordulok, és ott a lufierdőben – mert tele volt lufival a nézőtér – üvöltenek, tapsolnak. A családom, a civil barátaim közül többen, a volt Nemzeti Stúdió-s kollégáim és a volt főiskolás osztálytársaim közül sokan, a játékszínes és a máshonnan érkező kollégáim, a csodálatos műsorvezető kollégáim, barátaim különböző kereskedelmi csatornáktól… Nem akarok neveket mondani, mert nem akarok kihagyni senkit. De a videókon majd látjátok, mert lesznek videók, kik voltak ott. Egyszerűen egy sokkhatás volt. Elkezdték énekelni a Ding-Dongnak az átköltött verzióját. Mint egy focimeccsen, skandálták a nevemet, hogy Bandi, Bandi. Őrület volt! Aztán persze a tortavágás, mindenkivel külön fotózkodás, éneklés. Elénekeltették velem is a Ding-Dongot és az Állj meg kislányt, addig nem hagytak békén! (…) Gyerekek, csak annyit, hogy én tényleg elég sokat nyavalygok meg aggodalmaskodom a jövő miatt, meg rágódom a múlton, ez egy régi hibám. És akkor itt van ez a nap, amit át kellett élnem. Átérezhettem azt, hogy vannak emberek, akik szeretnek, akiknek fontos vagyok – mondta ezt már a könnyeit törölgetve. – Be kell fogni a pofámat, és hálásnak lenni, mert itt semmi másnak nincs helye, csak a hálának…” A buli elejéről kollégánk is készített képeket, később megkérték a fotósokat, hogy távozzanak, és zárt körben folytatódott az ünneplés.
A születésnapi bulin készült képeket a galériára kattintva nézheti meg, íme!
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu