A hazai zenés színházi világ egyik legfoglalkoztatottabb színésze, aki a Sztárbox versenyzőjeként a tánccipőt bokszkesztyűre cserélte. „Április végén kértek fel a versenyben való részvételre, akkor kezdtem meg a felkészülést a Sztárboxra – kezdi Laci. – Az április-május-június ráadásul nekem a színházban is nagyüzem volt, csak délelőttönként maradt némi időm a készülésre. Nyáron viszont kivételesen nem szerepeltem egy nagy nyári vidéki produkcióban sem, csak néhány előadásom volt korábban már játszott darabokban, így több időm maradt a bokszra is. Nyáron, amikor nem volt iskola, a kisfiam, Lacika sokat jött velem az edzésekre, ennek eredményeként már most azt mondja: ő bokszoló akar lenni. Nem csoda, hiszen azt látta, hogy engem is teljesen beszippantott ez a világ, és a mindennapjaim részévé vált. Augusztusban kezdtük folytatni A nyomorultak próbáit a Madách Színházban, amit vadonatúj szereposztásban mutatunk be szeptemberben. Szóval hol bunyózni jött velem, hogy a színházba. Szerencsére most már elindult a suli, így kicsit könnyebb a logisztika.”
Lacikát még szeretné távol tartani a ringtől
Az apuka, bár jól látja, hogy milyen pozitív hatása lehet az ökölvívóedzéseknek, azért a fiát, Lacikát még szeretné távol tartani a ringtől. „Idén kezdte a második osztályt, már nyolc és fél éves, és azt látom, hogy a boksszal nagyon jól le tudja vezetni a felesleges energiáit, de azért úgy gondolom, hogy ebben a korban még szeretném ettől távol tartani. Mert bár fegyelemre tanít és fejleszti a koncentrációt is, mégis azt érzem, hogy egyúttal erősíti benne a verekedés iránti vágyat, és ettől egyelőre szeretném távol tartani – mondja az apuka. – Persze valóban sokat ott volt velem az edzőteremben, hiszen nem engedhetem meg magamnak, hogy egész nap bébiszitter legyen vele. Ott eleve csomó mindent látott, megtanulta a különböző kifejezéseket. Az mondjuk, intő jel volt, amikor a vakáció előtt, az utolsó hónapban már edzéseket tartott a suliban a többieknek. Egy szó mint száz, egyelőre nem erőltetném, hogy bokszoljon, de nem könnyű visszatartani tőle.” Természetesen a Madách Színházba is többször magával vitték már a szülei Lacikát, hiszen az anyukája, Széphalmi Juliska táncművész is ott dolgozik, de valahogy ez a világ még annyira nem lelkesítette fel, mint a küzdősport. „Viszonylag sokat szerepelt már, versmondó versenyen vett részt, és a tanító nénik mindig megtalálták őt ezekre a feladatokra. Ügyesen helyt is állt bennük, ám ő maga is meg tudta fogalmazni, hogy lámpalázas, szóval egyelőre nem tudni, ezzel kapcsolatban hogyan megy tovább. Ha bejön a színházba, akkor leginkább a kellékek érdeklik, a puskák, a fegyverek például, amikből A nyomorultakban van bőven.”
„Ez a sport lenyugtatott”
Laci azonban felnőttként pontosan látja, mennyi pozitív hozadéka van annak, hogy az ökölvívás része lett az életének. „Az ökölvívás mentálisan nagyon sokat tisztít az emberen, egy kiváló csapat van veled, akik sokat segítenek, de aztán ott, a ringben valójában egyedül vagy, és csak magadra számíthatsz. Ez a sportág engem megerősített abban, hogy higgyek magamban. Azt tanultam, hogyha mindennap megteszem, amit kell azért, hogy megálljam a helyem, akkor olyan nagy baj nem lehet, és nagy szégyen nem érhet – mondja Laci. – Engem ez a sport lenyugtatott, és sokkal tisztábban látom magam. Persze a mozgás eleve valamilyen szinten levezeti a stresszt, de nekem az ökölvívás jóval többet adott: önbizalmat.”
Kész az új otthona
Laci évek óta építi, csinosítja saját otthonát, lassan a folyamat végére ér. „Az otthonom gyakorlatilag elkészült, még egy nagy külső szigetelés van hátra, de minden helyiség lakható, és szerencsére nyáron már a légkondi is működött, amire nagy szükség volt a kánikulában.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
