Amikor Somló Tamás az Omegában zenélt, a csapatból mindenki egyetemre járt, csak ő nem, pedig a jog mindig is érdekelte. „Kicsit cikinek is éreztem, hogy nem tanulok. A 70-es évek közepén, illetve végén aztán már jelentkeztem az egyetemre, csak nem vettek fel. ’76-ban az írásbelin, ’79-ben pedig a szóbelin buktam el – mesélte a Bestnek. – Akkor elkeseredtem, s hosszú évekig nem gondoltam arra, hogy újra jelentkezzek. Aztán egy nap szólt a húgom, aki orvos, hogy kísérjem el az egyetemre. Olvasta az újságban, hogy indul egy új képzés, orvos-jogász lehet. Elmentem vele, s a hölgy, aki átvette a jelentkezési lapját, megszólított. Azt kérdezte, hol az én papírom. Mondtam, csak kísérő vagyok, mire ő megdorgált: ne vicceljek, ha már kétszer jelentkeztem, adjam be a papírt harmadszorra is. Emlékezett rám. Meggyőzött. Azon nyomban jelentkeztem, s két hét múlva kaptam egy értesítést, hogy felvettek. Nekivágtam, és sikerrel vettem az akadályokat. Kéthetente három napot ültem az előadásokon. Nem mindenkinek tetszett, hogy ’híres ember’ is van ezen a szakon, volt olyan, aki megkérdezte, mit keres itt ez a bohóc – mesélte a zenész.
Somló a diploma kézhezvételekor, 2004-ben 56 éves volt, de nem erre volt büszke, és nem is arra, hogy felzárkózott orvos és mérnök testvéreihez, hiszen ő jogtudorként is zenésznek nevezte magát. Hanem hogy betartotta édesapjának tett ígéretét. – Neki akartam bizonyítani azzal, hogy elvégeztem az egyetemet. Ő is idejárt, de az államvizsga előtt abba kellett hagynia. Akkor vált el anyámtól, és ott maradt a gyerekekkel. Ez egész életében nyomasztotta őt. Mondtam neki: ’Ne félj, papa, majd én elvégzem helyetted, s ketten használjuk a címet.’ Szegénykém, nem várta meg a diplománkat, elment…”
Nem praktizálhatott
„A fellépéseim után járó honorárium felvételéhez fenn kell tartanom egy céget – mondta a zenész. – Egyszemélyes, én vagyok az ügyvezetője is. Az ügyvédi törvény viszont tiltja, hogy vállalkozói tevékenységet végezzek, ezért szögre akasztottam a talárt.”
Kiemelt kép: TV2
