Készül a Robbie Williams életútját feldolgozó Better Man című mozifilm, ami a nézők számára számos keserű időszakba enged majd betekintést az énekes múltjából. A temérdek siker és élmény mellett nyers őszinteséggel vállalja azokat a tetteit is, amire egyáltalán nem büszke. „Sok szerencsét kívánok mindenkinek, aki el szeretne hajózni a szórakoztatóipar nagy hajójával. Az élet a hajón izgalmas, érdekes, megdöbbentő, és elképesztő dolgok történhetnek veled, de van egy másik oldala is, ami nem olyan nagyszerű” – fogalmazott metaforikusan a show-bizniszben szerzett tapasztalatairól.
A Take That nevű fiúbandából ismert énekes számára a volt menyasszonyával, Nicole Appletonnal való viszonyának felidézésén kívül az volt a legnehezebb, amikor egykori bandatársával, Gary Barlow-val való kapcsolatát élte újra. Ma már rendezték kapcsolatukat, és barátként tekintenek egymásra, de Robbie-nak úgy kellett viselkednie és beszélnie a film alatt, mint régen, ez pedig mindkettőjüknél feltépte a régi sebeket. „Egyáltalán nem voltam kedves akkoriban… Amikor Garry megkapta a forgatókönyvet, azt mondta nekem, nincs okunk ujjal mutogatni a másikra, mert mindketten felnőttek vagyunk, és tudjuk, hogy szeretjük egymást. De azt is mondta: ’Rob, elolvastam. Rosszabbnak látszom benne, mint Darth Vader az első Star Wars-ban’” – nyilatkozta az nlc-nek adott interjújában a sztár.
Williams édesapjával való nem túl felhőtlen viszonyára is többször kitért. „Apám nem látta a filmet. És ez a másik nehéz oldala az egésznek számomra, mert a film mechanizmusának része az apámmal való kapcsolatom is, és hogy milyen volt ő, és milyen érzés volt a fiának lenni… Sok szempontból nem akarom, hogy ezeket a jeleneteket ő lássa. Más szempontból viszont szeretném, ha az emberek tudnák ezt az apámról, mert a legmegnyerőbb embernek tűnik a világon, akibe mindenki egyből beleszeret. Hát ez az igazság az apámmal kapcsolatban.”
Az interjúban azt is bevallotta, hogy valójában menedzserének köszönheti, hogy még életben van, hiszen sokáig húzódó alkohol- és drogfüggőségéből csak az ő segítségével tudott kilábalni. „Nagyon szerencsés voltam. Harminc éven át ugyanazzal a menedzsmenttel dolgozom, és isten áldja őket… Amikor találkoztam vele, akkor ő már 10 éve volt tiszta. Azt mondta nekem: ’Gyere ide, öreg fiú. Így csináld.’ Megmutatta, hogyan kell tisztának lenni, hogyan kell együttérzőnek lenni, hogyan kell felelősségteljesnek lenni, és hogyan kell férfiként és felnőttként viselkedni. Ott voltak mellettem. És ez az oka annak, hogy egyáltalán még élek.” Szerinte elkerülhetetlen volt, hogy belekeveredjen ebbe a toxikus életformába, hiszen annak idején nem igazán foglalkoztak még a mentális betegségekkel, vagy azzal, hogyan hat a hirtelen jött hírnév az emberek elméjére. „A 90-es években és a 2000-es évek elején például nem engedték meg, hogy beszéljek ilyen problémákról. Nem sugallhattam, hogy antidepresszánsokat szedek, és nem merészelhettem szomorú lenni.”
Ma már felesége és gyermekei biztosítják számára a lelki megnyugvást, miközben magát háttérbe szorítva megtanult másokért éln. „Ajándék, hogy megnősültem és gyermekeim születtek, nélkülük nem tudom, ki vagy mi lettem volna, vagy hogy itt lennék-e. De amint megérkezett Teddy, az első gyermekem – azóta már négyen vannak –, nem rólam volt szó többé. És egy olyan őrjöngő nárcisztikus számára, mint én, ez megdöbbentő változás volt.” Szerelme különös szerepet játszott abban, hogy már teljesen más szemmel nézi a világot, sőt az ünnepeket is. „Csak a feleségem az oka, hogy már szeretem a karácsonyt is. A feleségem előtt, ha a karácsony kedd volt, akkor kedd volt, és kész. De ő maga a karácsony szelleme, örülök és hálás vagyok, hogy megajándékoz mindig a karácsonnyal… Régen úgy volt, hogy ma van Mikulás-nap, akkor akár kokaint is fogyaszthatok. De megtaláltam az utat a karácsonyhoz, és ez az év legcsodálatosabb időszaka…”
Kiemelt kép: Getty Images
