Szegény családba született Galambos Erzsi. Hamar rájött, dolgoznia kell, ha vinni akarja valamire az életben, így iskola előtt mindennap egy pékségben vállalt munkát. Hétvégén pedig idegenek ajtaján kopogtatott be, nem kell-e mosogatni valakinél. Hogy később művészi pályára lépett, azon nem csodálkozott senki, hiszen első szavai között szerepelt, hogy „primadonna”.
Karrierjét vidéki színházakban kezdte, majd az egykori Petőfi Színház szerződtette. Később az Operettbe került, végül a József Attila Színház lett a második otthona. De mindig a szerettei volt számára a legfontosabb. „Családcentrikus vagyok. Ha kijövök a színházból, szimpla háziasszonnyá változom, aki főz, mos, bevásárol, takarít. Mert elsősorban anya és nagymama vagyok – mondta laptársunknak, a Meglepetés magazinnak egyik utolsó interjújában. – Nagyon büszke vagyok a dokumentumfilm-rendező lányomra, Petrovics Eszterre, és a gimnazista unokámra, Zsófira.”
Galambos Erzsi háromszor volt férjnél. Az utolsó házasságából, Petrovics Emil zeneszerzőtől született az egy szem lánya. „Sajnos Eszter tízévnyi házasság után érkezett. Hét hónapot feküdtem, mert veszélyeztetett terhes voltam. A férjem legjobb barátja Kulka János orvos édesapja volt. Az ő segítsége kellett ahhoz, hogy Eszter lányom megszülethessen. Hálából János édesanyjáról neveztük el a gyerekünket, így lett Eszter.”
A színésznő szeretett és tudott élni, csak kilencvenéves kora után vonult vissza. „Nem szeretem, hogy idős vagyok. Azt mondták, megbarátkozom az öregséggel. De én szorongok, ha az elmúlásra gondolok. Olyan szép életem van, nem szeretnék meghalni. A Jóistent csak arra kérem, hadd legyek örök életű!” Sajnos ez a kívánsága nem teljesült, 91 évesen, családja körében hunyt el.
Kiemelt kép és fotók: Korponai Tamás, Olajos Piroska/fotocentral.hu Fortepan/Kotnyek Antal, Szalay Zoltán
