Vastag Tamás azon kevés énekesek közé tartozik, aki úgy próbált boldogulni a szakmájában, hogy közben a magánéletéről soha, semmilyen információt nem osztott meg a sajtóban. Most azonban, hogy elvállalt a Sztárban sztár All Stars jubileumi, 10. évadát, nyilvánosságra került az, amit sosem szeretett volna, senkivel megosztani és amit csak a családhoz legközelebb állók tudtak: hogy hosszú ideje nincs együtt gyermekei édesanyjával, közös gyermekeiket azonban együtt nevelik. Hogy milyen árat fizet Vastag Tamás a mostani szereplésért és szakmája szeretetéért, arról hosszan és fájdalmasan ír.
Az énekes közösségi oldalán nyilvánossá tett kiírását kérésére teljes terjedelmében közöljük:
„Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá ehhez a poszthoz….. ma olyan dolog történt velem, ami 14 év alatt, amióta ebben a szakmában vagyok, egyszer sem. Nyilván tudjátok, hogy sosem hakniztam körbe a sajtót, közösségi médiát a családommal, hiszen nem közszereplők (ezt szeretik összetéveszteni, de közszereplő az, aki állami tisztséget vállalt és a fizetését közpénzből kapja) és nem is közéleti szereplők (olyan szereplők, akik a közbeszédet alakítják). Mindig törekedtem arra, hogy megvédjem a családomat azoktól a méltatlan támadásoktól, amit nem ők követtek el, és nem választották, hogy részt akarnak venni ebben a förtelmes mocsárban. Nem mutogattam a gyermekeim Édesanyját, és nem adtuk el pénzért vagy bármilyen nem anyagi juttatásért a családi képeinket, pedig higgyétek el, hogy napi szinten fordult elő, hogy megkerestek a sajtó munkatársai… miután ezt megtudták rólam – azt gondolom – kiemelten kedvesek voltak velem, hiszen tudták, hogy élem az életem, és nem ártok én senkinek. Ma a Blikk viszont olyan 5-6 éves PLETYKÁKKAL gázolt bele a családomba, amihez semmi közük.
Nem tartozom senkinek semmilyen magyarázattal… Nincs semmilyen joguk azokat az embereket bántani, akiket szeretek, és annyi a bűnük, hogy szeretnek engem. A gyermekeinket az édesanyjukkal tudatosan úgy neveljük, hogy érezzék, ez egy egység! Egy család! Ennek vetett véget ma a Blikk. Igyekeztem jó ember lenni. Létezésemmel a legkevesebbet ártani a világnak. Nem éltem nagylábon. Egy 5 éves történetet pedzegetnek PLETYKA szinten a családi állapotommal, amit a magam tempójában, a magunk módján, a mindennapokban próbálunk megharcolni. Bele próbálnak kényszeríteni, hogy megszólaljak, és eladják az újságokat. (Nem hiszem, hogy eret vágnak, ha azt mondom, hogy többet nem nyilatkozom nekik.) Az óvó nénik, a tanárok mindig azt látták, hogy együtt megyünk a gyerekekért… Sokat hibáztam… gyerek voltam, de a mai újság 5 évet tömörít egyetlen pillanatba… életem legnehezebb és olyan szinten megviselő részét, amiből nem tudtam, hogy valaha felállok. Ilyen fájdalmat csak az ismer, aki már vesztette el mindenét. Petőfi szavai csengenek a fülemben: „Légy tölgyfa, mit a fergeteg ki képes dönteni, de méltóságos derekát meg nem görbítheti”. Olvastam ma a kommenteket…. a ’fergeteg’ egy gyorsan ítélő bíróság, ahol előbb van meg az ítélet, mint a tárgyalás…
Hogy miért nem nyilatkoztam? Ha direkt soha nem pózoltam és mosolyogtam kamerák előtt a szereplésért a gyermekeim édesanyjával, akkor talán azon kevesek közé tartozom, akik okkal mondhatják, hogy ilyenkor sem nyilatkozom. Audiatur et altera pars! Hallgattassék meg a másik fél is… de ne úgy, hogy ebből azok profitáljanak, akik számára kattintások és eladott lapok statisztikája vagyok, miközben emögött emberek vannak… Sohasem kértem, hogy írjanak rólam! Soha nem hívtam fel egy újságírót sem, hogy szerepelni szeretnék. Sőt! Kifejezetten örülök neki, ha békén hagynak a magam világában.
Tudjátok, hogy működik ez a valóságban? Kész tények elé vagy állítva, ami vagy igaz, vagy nem, de megírják és te reagálhatsz; gyakorlatilag bele vagy zsarolva abba a helyzetbe, hogy jóban kell lenned egy olyan hatalmi ággal, ami bármikor lerendezi a dolgokat azzal, hogy ’közeli ismerős’ vagy ’családhoz közeli barát’ nyilatkozik. Ez jópofa dolog, mert ugye jogilag támadhatatlan, de mégis milyen közeli ismerős vagy családtag megy szerintetek a való életben ’házmestertempóban’ a Blikknek jelenteni? Életszerű! Ugye? Van egy teljhatalommal rendelkező ágazat, ami úgy tologat téged a sakktáblán, ahogyan éppen kedve tartja, és ami a számokat hozza.
A továbbiakban a Ringier kiadó (a Blikk kiadója) elvette tőlem azt, ami számomra a legfontosabb volt, hogy a magam tempójában és módján dolgozzam fel a dolgokat, és nem csak én, hanem az egész családom. 5 éve küzdök azzal, hogy a gyermekeim csonka családban fognak felnőni. 5 éve nem bocsátom meg magamnak, hogy cserben hagytam a szüleimet, a gyermekeimet és a Nőt, akit szerettem.
A mai napig felriadok néha, hogy hol vannak a gyerekek! Évekkel később határoztam el, hogy az önkínzás és önsanyargatás után azzal teszek mindenkinek a legjobbat, ha nem bántom magam tovább. A Ringier és a Blikk azt vette el tőlem, amit a legjobban féltettem, amit magamnak sem akartam bevallani, hogy már nincs családom. Úgy látom, ha Rómában jársz, nem olyannak kell lenned mint a rómaiak. Légy Néró! Amíg dobog a szívem, nem felejtem el a mai napot és azt a sebet, amit betűkkel égettek a lelkembe. És az adósságom egy napon megfizetem mindenkinek, aki bántotta azokat, akiket magamnál is jobban szeretek.
Itt van a Sztárban Sztár. Ne gondoljátok, hogy nem arról szól a dolog, hogy ezzel próbálják megosztani az engem kedvelőket a ’kedves’ informátorok. 5 éve nyílt titok, hogy közösen, de külön neveljük a gyermekeinket, de most teljesen véletlenül került elő a ’jóakaró’. Tudjátok, az ősember egyik nagy találmánya volt, mikor rájött, hogy nem csak azzal lesz jobb vadász, ha ő maga jobban vadászik, hanem azzal is, ha a konkurenciát gyéríti. Micsoda véletlen, hogy egy kiesős tévéműsor kapcsán került elő rólam ez a PLETYKA! Hogy igaz? Számít nektek? Jobb énekes leszek vagy rosszabb? Olcsóbb lesz tőle a villanyszámla? Nem vagyok mintaember. Gyarló vagyok. De csak magamat bántottam mindig. Ha bűnöm is volt, már rég megfizettem érte. De hát…
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”
Hogy példakép legyek? Ne! Én egy egyszerű zenész vagyok… nem szent és nem politikus… Semmilyen életvezetési tanácsadó szerepét nem kívántam és kívánom betölteni. Aki pedig dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Hogy most mi a pokol? Mikor 10 millió virológus, futballszakértő, párterapeuta és szentember mondja meg, hogy te ki vagy úgy, hogy 5 percet nem járt a cipődben. A nagymamám mindig azt mondta, ’ha mindenki kivinné az utcára a saját szarját, és meglátná a másikét, akkor mindenki a sajátjával menne haza’. Nem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődésnek fog ÖRVENDENI egy család széthullása…. de Laura mindig jól mondta…. mit vársz az emberektől, hiszen keresztre feszítették Jézust is… Hát én nem vagyok Jézus, csak pont egy olyan színész, mint a többi… Kedves Blikk… a lovakat lelövik, ugye?
A továbbiakban teljesen feleslegesen keres bármely médium, mert nem fogok nyilatkozni a témában senkinek… (ahogyan eddig sem tettem). Nektek viszont megköszönöm, ha megosztjátok, hogy ne csak az egyik oldalt hallgassátok… Azt szokták mondani, a celebek csak azt szeretik, ha jót írnak róluk. Ez nem igaz. Én utálom, ha bármit is írnak. Én csak énekelni akartam, de hogy őszinte legyek, már ehhez sincs akkora kedvem.
Mérges vagyok… csalódott vagyok… félek… dühöngök, mert csak szeretni akartam és szeretve lenni… Úgy látszik, hogy Nekem ez nem jár…. Kedves Blikk:
“Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
