Rákász Bélával mai napig találkozni az éjszakában, negyven éve lemezlovasként szórakoztat. Közönsége talán nem is sejti, mindeközben mekkora fájdalmat cipel, hiszen máig gyászolja három éve elhunyt feleségét, Klárikát. „Amikor huszonévesen először megláttam, rögtön tudtam, ő lesz életem szerelme – meséli a story.hu-nak Rákász Béla. – Az igéző fekete szemeibe azonnal, menthetetlenül beleszerettem.” Mint meséli, hosszasan udvarolt Klárikának, amit ő a legkevésbé sem bánt. Kitartóan ostromolta a fiatal lányt. – Ő volt az a nő, akire mindig is vágytam, nem volt könnyű meghódítani, volt tartása. A szülei három hónap udvarlás után engedték csak meg, hogy elvigyem a budapesti SOTE klubba, amit akkoriban vezettem – folytatja. – Imponáltak neki a romantikus gesztusok, de ezek tőlem sem álltak távol. Azt szoktam mondani, hogy egy 16 éves kamaszlány lelke lakozik bennem” – nevet fel a lemezlovas.
Klárika és Béla 1984-ben házasodtak össze. „Gyönyörű habos-babos ruhája volt, ami az anyakönyvvezető előtt gondot is okozott, mert nem volt egyszerű folyton leülni, majd felállni benne – meséli. – Ezen mi magunk is elkezdtünk nevetni, majd a morcos szertartásvezető ránk szólt, hogy ne nevetgéljünk, mert a házasságkötés egy komoly dolog, és ne vicceljük el.” Ők pedig komolyan is vették fogadalmukat: 37 évig éltek boldog, mesébe illő házasságban, három fiuk született. „Ennek két titka van: a szerelem és a kölcsönös bizalom. Nálunk pedig ezeket semmi sem ingathatta meg. Pedig előfordult, hogy a technikusok női bugyit csempésztek a nadrágzsebembe, de Klárika ezen csak nevetett, mert pontosan tudta, nincs olyan nő, aki miatt kockára tenném azt a megbonthatatlan egységet, ami köztünk van.”
A házaspárt tényleg csak a halál választhatta el egymástól. „Klárikámnál először még 1986-ban diagnosztizáltak rákot, ebből még a hihetetlen akaraterejének és az orvosainak hála, kigyógyult. Sajnos a kór 2016-ban visszatért, és ezután még öt évig derekasan küzdött, végül 2021-ben elvesztette a harcot – mondja szomorúan Rákász Béla, aki felesége hamvainak felét a Pilisben szórta szét, a másik felét pedig a szentesi temetőben, hogy tudjon hová virágot vinni. – Amikor megismerkedtünk, megbeszéltük, hogy halálunk után kétszáz évig egymás mellett leszünk majd, és én ezt a kívánságát is teljesíteni fogom – nyilatkozta korábban Rákász Béla egy interjúban. – Halála előtt pár héttel külön rám parancsolt, hogy nehogy siratni merjem, és hogy soha ne hagyjam abba a diszkózást, merthogy én erre születtem, hogy boldoggá tegyem az embereket! Úgyhogy azóta is minden bulit elvállalok. A hétvégén is egy tinédzserpartit vezényeltem.”
Azt már lapunknak meséli, hogy a gyász legsötétebb napjaiban Azahriah dalaiban lelt vigaszra. „Már akkor felfigyeltem rá, amikor még videókat gyártott. A legkisebb fiam mutatta meg, aki egyébként nagyon hasonlít rá. De csak ebben a szinte reménytelen időszakban jöttem rá, milyen kivételes tehetség ez a fiú. Van az Egyszer túllépek majd talán az álmokon című dala, ahol tűpontosan át tudta adni, min megyek keresztül. Úgy éreztem, jobban érti a fájdalmamat, mint a velem egykorú barátaim – mondja a lemezlovas, aki elismerésének rendszeresen hangot ad a közösségi oldalán. Ami pedig ezután következett, arra ő sem számított.– Felhívott, és elmondta, mennyire nagyra értékeli a támogatásom, illetve, hogy ennyire szeretem a zenéjét, és meghívott az augusztus végi szegedi fellépésére. Utólag kiderült, hogy L.L. Juniortól kapta meg a telefonszámomat, akinek nagyon hálás vagyok, mert ezt a telefonhívást sosem fogom elfelejteni. Rajta kívül senki nem ért el ekkora népszerűséget 22 éves korára az utóbbi 40 évben! Örülök, hogy megismerhettem őt és a dalait. Nagyon sok erőt adnak a túléléshez.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
