Rácz Jenő felesége, Rácz-Gyuricza Dóra szerint kislányuk, Kamilla rájuk ütött. Szereti a hasát, és majdnem mindent megeszik. „A fánkot most kóstolta először, és hát láthatóan ízlik neki… De ebből nem csinálunk rendszert – árulja el mosolyogva Dóri. – Épp elég cukros dolgot fog majd enni, például a nagyszüleinél. Én próbálok a lehető legegészségesebben sütni, főzni. És persze kreatívan. Bár szó se róla, a legutóbbi sajttortám, ami kimondottan bababarát verzió volt, és még datolyapürét is készítettem hozzá, ugyanúgy a földön végezte, mint a ma reggeli rántotta, amit meg két perc alatt dobtam neki össze… Kaminak teljesen mindegy, hogy anya mennyit bíbelődik az ételével, ha nem kell, hát nem kell. De nem adom fel! – neveti el magát. – Kísérletezgetek, új alapanyagokat, recepteket próbálok ki. Sőt van már jó néhány saját is, ami bevált. Ezeket a közösségi oldalaimon is szívesen megosztom, mert pontosan tudom, milyen jól tud jönni akkor, ha épp fogalmunk sincs, mit főzzünk a gyereknek. Az pedig mindent megér, amikor a kislányom jóízűen eszi azt, amit elé teszek, mert szerencsére ilyen is van, és elég gyakran.”
Otthon inkább Dóri főz, de persze szó sincs arról, hogy Rácz Jenő messziről kerülné a konyhát. „Ha vendégek jönnek, én főzök, Dóri süt – mondja Jenő. – Összedolgozunk. Elkészítjük a család kedvenc ételeit, desszertjeit.” „A férjem égetett karfiolja egyszerűen mennyei! Nem tud eleget csinálni – folytatja lelkesen Dóri. – Nekem és az édesapjának is nagy kedvence. De igazából Jenő egy padlizsánból is olyan finom fogást készít, hogy az már szinte felháborító. Az elmúlt öt évben, amióta együtt vagyunk, sokat fejlődtem a konyhában, hiszen a közös főzéseknél lestem, mit és hogyan csinál, miközben igyekeztem a keze alá dolgozni. Mégis, ahogy telik az idő, egyre kritikusabb vagyok magammal, pedig a férjem elégedett a főztömmel.” „Teljes mértékben! Ezért sem sajátítom ki a konyhát – jegyzi meg nevetve Jenő. – Meg jó érzés arra hazamenni, hogy Dóri ebéddel vagy vacsorával vár. És mivel Kami nagyjából már azt eszi, amit mi, így szerencsére nem is kell többfelé főznie. Nem is várnám el tőle.”
Kiemelt kép és fotó: Borzi Vivien
