A hétvégén megrázta a színházi világot Szatmári Liza halálhíre. A színésznő több mint hét évtizeden át volt a Vígszínház tagja. A művésznő gyerekkori barátnője volt Ruttkai Évának, és kapcsolatuk felnőttként is szoros maradt, ráadásul mindketten a Vígszínház tagjai lettek, ahogyan Liza férje is ugyanennek az intézménynek a művésze volt. Ők hárman most már együtt koptatják az égi deszkákat. A Szent István körúti teátrum hosszú, érzelmes poszttal búcsúzott a mindig vidám művésznőtől.
Ebben azt írják: „A Vígszínház társulata mély fájdalommal tudatja, hogy 2024. július 20-án életének 97. évében elhunyt Szatmári Liza színésznő, aki 1951 óta, azaz 73 éve volt tagja a Vígszínháznak. 73 év – ez több emberöltő, háború, forradalom, rendszerváltás, világjárvány… 11 igazgató, több száz kolléga. Ilyen hosszú időt talán még a világon senki nem töltött el ugyanannál a társulatnál, csak ő. Sőt Lizi már a 30-as években színpadra lépett a Vígben, hiszen kisgyerekként a Szent István körúton is fellépő Lakner Bácsi Gyermekszínházában kezdte a pályát Ruttkai Évával, akivel gyerekkori jóbarátok és szomszédok voltak. Ez a szoros barátság aztán egészen Ruttkai Éva haláláig megmaradt. 1928 márciusában született Hőgyészen, majd az Alsóerdősor utcában laktak. Gyerekkorában balettozni és szteppelni tanult, és artistaiskolába járt. Férjével, Szatmári Istvánnal a Nemzeti Színházban ismerkedett meg, majd 1951-ben Várkonyi Zoltán hívására együtt szerződtek a Vígszínházba, ami akkor a Magyar Néphadsereg Színháza nevet viselte. Lizi és Szatyi – ahogy sokan nevezték – évtizeden át a társulat meghatározó, stabil tagjai voltak. Szatyival mindketten itt éltük le az életünket. Sok-sok boldogság, sok-sok öröm jutott nekünk ebben a színházban.”
Testvére, Marcsi öltöztető lett a színházban, Ruttkai öltöztetője, és ez csak még erősebbé tette a köteléket Lizi és Éva között. „Ruttkai Évával egy házban nőttünk fel, együtt jártunk tanodába, egyszerre szerződtünk a színházhoz is. Aztán Éva lett a legnagyobb magyar színésznő, ő kapta a legjobb szerepeket, én meg játszottam azokat, amiket adtak. A kisebbeket. Soha nem voltam rá irigy. A férjem is mindig azt mondta: ’Lizi, soha ne a másét nézd. Amit te kapsz, azt csináld meg jól.’ És én megcsináltam. Meg is köszönték.”
Radnóti utcai otthonuk igazi nyitott ház volt: egymásnak adták a kilincset a kollégák. Társulati ülések előtt és után náluk gyűlt össze a csapat. Lehetett éjszaka vagy hajnal, Lizi és Szatyi mindenkit szeretettel fogadott. Mindig volt náluk egy kis zsíros kenyér, és került valahonnan bor is. Volt, aki napokig is ott maradt: Szendrő József, Major Tamás, Pálos György vagy akár Latinovits Zoltán.
Az Antigonéban Ismenét játszott, Kárpáthy Gyula Zrínyi című drámájában Eszéki Marit és A néma leventében Gianettát, de pályája során többnyire epizódszerepekben nyerte el a közönség szeretetét. A Cyranóban például cukrászlányként mindig nyílt színi tapsot kapott, Gombrovicz Operettjében pedig azzal aratott nagy sikert, hogy szteppelve ment ki a színpadról. 1971-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1995-ben Aase-díjat kapott, amelyet Gobbi Hilda alapított az epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtó színészek számára. Egy évvel később, 1996-ban átvehette a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét is. 2008-ban megkapta a Gobbi Hildáról elnevezett életműdíjat is. „Egy epizódszerepet legalább olyan nehéz eljátszani, mint egy főszerepet. Itt néhány perc alatt kell a színésznek felvillantania egy erőteljes karaktert, nincs több felvonásnyi idő arra, hogy a néző megismerhesse a figurát. Egy kis szerepet is legalább úgy ki kell dolgozni, mint egy nagyot. (…) Emlékszem, egyszer egy előadás után Ruttkai Évával mentünk hazafelé autóval, és ő azt mondta nekem: ’Lizikém, olyan őszinte vagy a színpadon, mint amikor gyerekkorunkban a porolónál játszottunk!’”
Több mint 70 szerepet játszott el a Szent István körúton, több legendás beugrás, előadásmentés, gyors szerepátvétel is fűződik a nevéhez, és egy díj is, amit a férje emlékére alapított A kis csillag is csillag néven. Ezzel az elismeréssel minden évben a legjobb epizódalakítást jutalmazza a társulat tagjai közül titkos szavazással kiválasztott zsűri. Utolsó szerepét a 2015-ben bemutatott A testőrben kapta. A Valló Péter által rendezett előadásban a A páholyosnőt játszotta. 2020 februárjában, 92 évesen lépett utoljára színpadra a Pesti Színházban a Sógornők előadásában. Nemcsak a színpadon, de az életben is magával ragadó volt bájos személyisége, szépsége és szerénysége. Jósága és életszeretete átsugárzott mindenkire a környezetében. Varázslatos életét élt nagy korszakok és nagy legendák csendes tanújaként.
Mindenkit eltemetett maga körül: szeretett férjét 1988-ban vesztette el, Ruttkai Évát 1986-ban, de ő járt be a kórházba a halálos beteg Gobbi Hildához, Sulyok Máriához és Dajka Margithoz is. „Néha odaülök a telefonhoz, mondom, felhívok valakit, aztán rájövök, hogy nincs már kit. Szinte mindenki meghalt körülöttem a régiek közül. (…) Mikor én hazajövök az üres lakásba, azt mondom, megjöttem. A szeretteim itt vannak körülöttem, vigyáznak rám. Mert bármi történjék, nem szabad magunkat sajnálni. Amíg vagyunk, addig kell jól élni. Aztán, hogy utána mi lesz, úgyse tudjuk. De addig csinálni kell az életet.”
Fájdalmas búcsú
Hullan Zsuzsa színésznő az alábbi poszttal búcsúzott szeretett kolléganőjétől: „Szatmári Liza elment. ’A szervező, a motor, aki mindig mindenről tud, minden érdekli. Annyi energiája van, olyan életereje, mint egy kisgyereknek, aki előtt még ott az egész élet és be is akarja kebelezni cseppnyi késlekedés nélkül. Pedig sok minden van a háta mögött. Síron túl is tartó barátságok, és a nagy szerelem. Élvezet hallgatni, ahogy mesél. Mintha önmagában nem is létezne, mintha ezeken a nem mindennapi kapcsolatokon keresztül élné ma is az életét. Mikor nála jártam, éppen lábadozott súlyos csípőműtétje után. Ez abban nyilvánult meg, hogy kicsit, de tényleg csak parányit lassabban pattant fel a fotelból, hogy kávét főzzön, vagy megmutasson színháztörténeti fotóiból párat. Férje, az imádott Szatyi – Szatmári István, akivel még volt szerencsém személyesen is találkozni, egy darabban játszani – minden tárgyában, könyveiben, az érintetlenül hagyott íróasztalánál Lizikével van. Pedig már sok-sok éve Évivel koptatja az égi deszkákat. Ő Ruttkai Éva, a testi-lelki jó barátnő. A fotelban, ahol ültem, legendák kuporogtak éjszakánként, öntötték ki lelküket, váltották meg a világot, vagy egyszerűen csak borozgattak a háziakkal. Milyen jó lenne kicsit visszapörgetni az időt, és belekukkantani azokba az estékbe! Persze tudom, hogy nem lehet, de hallgatni Lizát legalább olyan élvezet. És még valami. Mióta csak ismerem, azt gondolom, úgy szeretnék megöregedni, ahogy ő.’ (…) (VÍG-SZÍN-HÁZON-BELÜL, 2012) Legyen szép utad, drága Liza! Már nagyon várnak odaát.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
