Horváth Éva, aki egy ideje Balin él a családjával, valódi nagy pályás táborozónak számított. „Általában egy barátnőmmel mentem, már csak azért is, mert kissé magamnak való gyerek voltam, nem sokszor tettem meg az első lépést az ismerkedéskor. Úszótábor, tenisztábor, lovas tábor mind megvolt. Ez utóbbi volt a legjobb még úgy is, hogy egyszer nagyon csúnyán leestem a lóról, ezt soha nem felejtem el.” Mind közül a kedvence a középiskola előtti gólyatábor volt. „Az egyik ismerkedős estén el kellett maszkírozni egymást. Az újdonsült szobatársaim feltupírozták a hajam, és kitalálták, hogy boszorkány leszek. Ez az este annyira jól sikerült, hogy közel 30 év után is boszinak hívnak a társaságban, az akkori szobatársaim pedig jóbarátaim lettek.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
