Boldog gyerekkor
Ahogy mondani szokták, a gyerekkor egy életen át végigkíséri az embert. A színésznőnek szerencsére megadatott a békés és boldog gyerekkor. „Négyéves koromban már pontosan tudtam, hogy színésznő szeretnék lenni. Az óvodában az évzárón mindig szerepeltem, verseket mondtam, amit imádtam. Az álmom teljesült, színész lettem, a nővérem közgazdász. Gyönyörű lány volt, Szép Béres Éva, mindig ezt mondták rá. Sajnos ő már nem él. De visszatéve a gyerekkoromra. Sok időt töltöttem Abán, ott éltek a nagyszülei. Az első kuvaszunkat is Abának hívták. A nagypapámnak itt volt háza, ezermester, csodálatos bácsi volt, szép és tehetséges ember. A közelünkben volt egy kovácsműhely, mindig ott lábatlankodtam. Margit néni, a bérmakeresztanyám sütötte a rétest, és amit a kert éppen adott, az került bele. Minden héten együtt sütöttük a kenyeret. Az a néhány hét, amit velük töltöttem minden évben, maga volt a csoda. Fantasztikus emberek között nőttem fel. Nem végeztek egyetemet, nem volt diplomájuk, mégis mindent tudtak a világról” – mesélte korábban a Best magazinban.
Könyvek, szerelmek, Franciaország
A nagyszülők után a szülei voltak meghatározóak, az értékrendjük, a tisztességük. Róluk hajdan így mesélt: „Munkáscsaládból származom. Édesapám igazi munkásarisztokrata volt, mechanikus szerszámkészítő, ami nagyon komoly dolog volt ám! Amikor nyugdíjas lett, folyton a könyvtárba járt táskával, azt telepakolta könyvvel. Folyton olvasott, nagyon tájékozott és művelt volt. Édesanyám, ahogy akkoriban a nők, nem karriert épített, ha csak a gyereknevelés nem számít annak, ő minket nevelt. Nem voltunk gazdagok, de az édesanyám például az érettségi bálomra a Váci utca egyik neves ruhaszalonjában varratott nekem ruhát, mert arra mindig ügyelt, hogy a lányai ne maradjanak le a többiektől. 1956-ban kezdtem Kispesten a gimnáziumot, remek tanáraim voltak, köztük egy csodás franciatanárom, általa szerettem meg ezt a nyelvet, és aztán Franciaországot. Meg nem tudom mondani, hányszor jártam a férjemmel ebben a csodálatos országban.”
A nagyszülők, szülők, tanárok után ki más is következhetne, mint a férjek. Első házassága egy évig tartott, a férjével Debrecenben éltek. Miután elvált, jött újra Budapest, és a nagy találkozás a második férjével. „Tomi közgazdász, egy társaságban ismerkedtünk meg. Feltűnő jelenség volt, mert a házibuli kellős közepén ült egy pasival, és sakkozott. Aztán vége lett a partinak, beszélgetni kezdtünk, és elkérte a telefonszámom. Azóta együtt vagyunk. 31 voltam, amikor összeházasodtunk, ő 34, ennek immár kicsivel több mint ötven éve.”
„Nap csókolgatta arcom”
A színésznő hatvan éven át éjt nappallá téve dolgozott, amíg el nem küldték a színháztól. „A hattyúdalom A székek című darab volt. Csúnya öregasszonyt játszom benne. Beteg lettem, de nem akarnám a közönséget a diagnózisommal szórakoztatni. Annyit elárulhatok, főpróbám volt délután, felmentem az öltözőbe, rosszul lettem, hívták a mentőt, onnantól kezdve kiderült, hogy nem tudok tovább dolgozni. Kemény három év következett, nehéz volt, mégis békesség volt, és van bennem azóta is. Teljes volt a pályám, úgy szoktam mondani, már nem vagyok éhes, nincs hiányérzetem. Egy mexikói költő, Amado-verssel hadd búcsúzzam: ’Szerettem és szerettek! Nap csókolgatta arcom, nem vagy adósom, Élet! Váljunk el! Nem haragszom’” – mesélt az utóbbi három évéről a Klubrádióban.
Neves társaságban
A színésznő különleges kitüntetésben részesült 2023-ban, megkapta a Magyar Szabadságért díjat. Az elismerést 2000 óta adják át, olyan személyiségek kaphatják meg, akik az elmúlt évtizedekben tevékenységükkel nagyban hozzájárultak Magyarország függetlenségéhez, demokratikus fejlődéséhez, a minőségi magyar kultúra műveléséhez és terjesztéséhez itthon és a nagyvilágban. Az elismerést többek között Novák Ferenc koreográfus, a Kaláka, Sebestyén Márta, Makovecz Imre, Bálint György, Halász Judit és Bánffy György színművész, Beer Miklós váci római katolikus püspök, Tempfli József nagyváradi megyés püspök és Roszík Gábor evangélikus lelkész is megkapta.
Kiemelt képek: Inkey Tibor, Birton Szabolcs/fotocentral.hu, Archív
