Vágó István barátja, Kerényi Péter jó ötletnek tartotta, hogy a kvízprofesszor özvegye, Judit és fiuk úgy döntöttek, Vágó Istvánnak nem lesz temetése, csak búcsúztatója. „Egy jó kedélyű búcsúztatója volt. Egyszerűen nem is illett volna hozzá a síró-rívó temetés, én például nem is tudtam volna, hogyan kell viselkednem. Mi majd’ ötven éven át voltunk barátok, egymásnál szinte családtagok. Pistiről sokáig csak nagyon kevesen tudták, hogy mennyire ’politikus’. Ez addig tartott, amíg nem ’coming out-olt’, és szerepet is vállalt a politikában. Isti nagyon hiányzik. Hiányzik az okossága, kevés dolog volt, amire nem tudta a választ. Én pedig sokszor kérdeztem erről-arról, véleményt cseréltünk, és természetesen vitatkoztunk is. Elég makacs vitapartner volt. Hiányzik a minden falon áttörő nevetése. Imádtam, ahogy értékelte a humort. Hiányzik, ahogy a jazzről is lehetett vele beszélgetni – és még sok mindenről. Jó zenei ízlése volt. Hiányzik, mert nehéz megemészteni, hogy csak úgy meghalt, ilyen hirtelen, de ő biztosan így szerette volna. Nem akart volna bárki terhére lenni, vagy magatehetetlenül egy kórházban feküdni évekig” – idézi a Vágó Istvánról készült könyvet a Best.
További részletek a legfrissebb Bestben!
Kiemelt kép: Toroczkay Csaba/fotocentral.hu
