Nagy Sanyi az utóbbi négy évben már nem kapott új szerepet a Madách Színházban. „Nemrég írtam egy levelet a tanár úrnak (Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója – a szerk.), és elköszöntem. Megköszöntem mindent, és visszaadtam az utolsó szerepem – mondta a Húzósban, mire a műsorvezető, Rónai Egon megkérdezte, miért nem kapott új feladatot. – Ez egy jó kérdés – vágta rá a színész, majd hozzátette, ezt sosem beszélték meg Szirtessel. – A Szerednyey Bélától kezdve sokan eljöttünk. A régiek közül már egy kezemen meg tudom számolni, hányan maradtak. És persze vannak nagyon tehetséges fiatalok, ez nem erről szól, de valahogyan az egész megváltozott. Már nem éreztem otthon magam. Nem éreztem azt, hogy ’jaj de jó ide bejönni!’ Meg minden darabom egyszer csak elmúlt. És mondom, valamit én adtam vissza, de általában kilencven százalék egyszer csak nem lett – a Liliomfitól kezdve a Szomorú vasárnapon át a Meseautóig… Meg kimentünk a RAM-ba, aztán már oda se. Szóval ez egy érdekes dolog. Hogy emögött mi van, mi volt az ok vagy a szándék, azt nem tudom. De már csak a Jézus Krisztus Szupersztár volt, amiben Heródest játszottam, és azt éreztem, hogy ezért az egyért most bemegyek félévente egyszer, aztán ott állok… És nem mindegy, hogy havonta Kecskeméten vagyok tízszer, a Játékszínben tizenötször, a Madáchban meg félévente” – mutatott rá a különbségre, mennyit játszik máshol.
Arra a kérdésre, ez fájt-e neki, azt felelte, hogy inkább csak nem értette a körúti színházban előállt helyzetet. „Volt bennem ilyen gondolat, hogy bemegyek, hogy ’Elnézést, de mi a baj velem?’ De tudom, hogy nem velem van a baj, és ezt a levelemben is megírtam a tanár úrnak. Esténként nyolcszáz ember volt a tanúm arra, hogy én minden este száz százalékot próbáltam teljesíteni.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
