A népszerű zenésztől, Solymos Tónitól évekkel ezelőtt szinte egyik pillanatról a másikra ragadta el a halál a szerelmét, és nagyon nehezen tudta feldolgozni a tragédiát. „Nekem először a düh jött. Mindent össze akartam törni, és kiabáltam a lakásban, hogy nem, nem, nem létezik, ez nem igaz. Utána jött a fájdalom, amit nagyon nehezen viseltem el. Nagyon nehezen. És az egyedüllétet… Olyan volt, hogy ültem otthon a nappaliban, és minden sarokból, minden ajtóból a Zsuzsi akart előjönni, és láttam, ahogy be fog nézni. Láttam… Volt olyan, hogy éjjel arra ébredtem, hogy az ő hálószobájából, hogy kiabál: Tóni, Tóni! Fölkeltem, elindultam, de láttam, hogy ott sötét van, és már nincs bent senki. Ez félelmetes érzés volt – mesélte Solymos Tóni a Ridikülben. – Elmondom őszintén, nagyon nehéz ezzel megbirkózni. Én nem tudtam… Nem tudtam magam ezen túltenni. A fiam látta, hogy milyen borzasztó állapotban vagyok. Depressziós lettem, olyan letargiában voltam, hogy odaköltözött hozzám. Akkor már Tárnokon laktam. Kijött hozzám a fiam, ott volt velem, ő öntött erőt belém. Azt mondta, ’papa, nem szabad egyedül maradnod, mert meg fogsz hülyülni, bele fogsz betegedni, utána fogsz halni a mamának.’”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
