Jómódú olasz polgárok voltak a felmenői. Egyik nagyapja zeneszerző és karmester, a másik tapétagyáros volt, ám mire a kis Gobbi Hilda 1913-ban világra jött, a családi vagyont elverték. Kicsike volt, amikor a szülei elváltak, őt anyja nevelte fel, mivel nem volt semmijük, ismerősöknél húzták meg magukat. Hilda a Színművészeti Akadémiára jelentkezett a gimnázium után, fel is vették, majd 1935-től a Nemzeti Színházban játszott. Tulajdonképpen mindig öregasszonyokat alakított, ami sem fiatalon, sem idős korában nem zavarta. Közben című önéletrajzi könyvében erről így ír. „Fiatal kolléganőim, tudom, iszonyúan nehezen esnek át a korszakváltáson, szinte tragikusnak érzik a ráncokat, a parókákat, pedig a parókák nem őszülnek. Az emberek igen, de a parókák és a lelkek nem.” Hogy miért érzett így? Talán mert megedzette az élet. A II. világháború alatt életét kockáztatva a kommunista földalatti mozgalomnak dolgozott. Munkaszolgálatosoknak szerzett hamis papírokat, és zokogva, titokban végignézte a zsidók Dunába lövését, hogy később tanúskodni tudjon a nyilasok ellen.
Gobbi soha nem csinált titkot a leszbikusságából, pedig a korabeli törvények szerint – 1961-ig – börtönbe is csukhatták volna. Akkor undorodott meg egy életre a férfiaktól, amikor kislányként a szomszéd képzőművész zaklatta. Legtöbb mondatát egész életében úgy kezdte, hogy „olyan pasi vagyok én”, kalapot és férfiruhákat hordott. Hosszú évekig élt a nála 12 évvel fiatalabb Temessy Hédivel, bár a színésznőnek férje is volt, és fia is született. Gobbi minden premierjére száz szál rózsát küldetett Temessynek. Amikor szakítottak, a nála 17 évvel fiatalabb írónővel, Galgóczi Erzsébettel költözött össze.
Hetvenen túl sokat betegeskedett. Még eljátszhatta legendás szerepét Spiró György Csirkefej című darabjában. Három évvel a bemutató után, 1988. július 13-án rákban hunyt el. Utolsó heteiben a kórházban is konyakozott és cigarettázott.
„Én fű szeretnék lenni”
Utolsó interjújában különös vallomást tett. „Egyetlenegy valamivel kacérkodom. A reinkarnációval. Mert nem igaz, hogy nincs folytatás, az lehetetlen. Kell, hogy legyen, a világ nem szűnhet meg. Én fű szeretnék lenni, mert az kinő, levághatják, letaposhatják, akkor is kinő.”
Kiemelt kép: Fortepan/Album036
