Különös történetet osztott meg Kiss Manyiról …sárból és napsugárból… című könyvében Huszti Péter. „A tragikus sorsú, zseniális Soós Imre temetése után talán három héttel, mikor már a sok koszorú, világcsokor meg a városon átviharzó szenzáció is hervadni kezdett, Manyika titkokban kiment a temetőbe. Megkereste a sírt, a szélére ült, óriási szatyrából egy szilvapálinkás üveget vett elő, lecsavarta a kupakját, húzott belőle, majd az italt lassan rálocsolta a sírra. ’Most már minden jól van! Álmodj szépet, Imre…’, mondta, majd eltette az üres üveget, és elindult a színházba játszani. (…) Manyika nem járt temetésekre. Felháborította a hazug ünnepélyesség, az ádáz ellenségek látványos zokogása, a nyüzsgés, a pofába bámulás, a sírokat legázoló autogramkérők ilyenkor végképp elviselhetetlen erőszakossága, a katonai gukkerral kivonuló vénasszonyok hada, meg minden, ami a ’nagy sikerű, telt házas’ színésztemetéseket kíséri. Valószínűleg mélyebben, kevésbé látványosan gyászolta, akit gyászolt. Akiket a szívében megőrzött, azokat valóban a szívében őrizte. Csak magának. Szemérmesen, titokban, mint ahogy titok volt törékenysége, keménysége, ereje és egész varázslatos madárkalénye is” – olvasható Kiss Manyiról Huszti Péter könyvében.
Kiemelt kép: Archív
